2011. július 30., szombat

Edward naplója 53


2011. 07. 26. (kedd)

A menü káposzta volt, jelentem, fő a változatosság, de nem lesz a kedvencem. Al meg volt vele elégedve, de neki bármi jó, ami belefér a szájába és íze is van. Ő csinálja jól.
Most, hogy Jázmin napokig csak alszik, néha unatkozok. Régebben többet mászott elő a házából, és érdekesebb volt. Talán nem ártana még néhány lakótárs. A Babyk még kicsik, velük egy darabig még nem lehet számolni, de majd egyszer ők is felnőnek.
Volt ma egy kisebb takarítás, meg növényzet-felújítás, ami pont ráfért a terráriumra. Új cserépben új pitypang érkezett, és a régi csuma is megmaradt, bár az már senkit sem érdekel. Al első dolga az volt, hogy megrohamozza és estig szorongatta a szájában, mint aki attól fél, hogy valaki odamegy és felzabálja előle. Pedig nem megyek oda, csak ha már elengedte és nem néz oda. Nincs kedvem hallgatni, hogy ő találta meg előbb, meg hogy sokat eszek. Nem eszek sokat, pont ő az, aki egész nap tömi a képét és meg is látszik rajta. Be fog horpadni a cserép, ha még egyszer rákönyököl...

Edward naplója 52

2011. 07. 25. (hétfő)

Úgy szeretem, hogy sosem lehet tudni, melyik nap milyen vicces dolgot lát a csiga. Na igen, ma sétáltam és láttam, hogy Al a tálca szélénél legyeskedik és azt hiszem, alaposan belezúgott. Megértem, mindig finom dolgok vannak rajta, de azért ennyire nem kéne ha oda meg vissza legyen érte. Még mindig nem vagyok kibékülve vele, hogy Alphonse, akinek fiúneve van, egy rózsaszín tálcáért rajongjon. Ez olyan bizarr. Talán túl normális vagyok? Gyorsan nekem is fel kéne vennem valami extrém szokást...
Egyébként rajtunk kívül mindenki horkol, így csak mi találkozhattunk a banánnak hívott csodával. Édes, puha, és ragad. Ezek nagyszerű tulajdonságok, bízom benne, hogy legközelebb is ellátogat hozzánk (^_^).

Edward naplója 51


2011. 07. 24. (vasárnap)

Én nem tudom, mi van az utóbbi időben, nem kapunk reggelit és ha van, hogy böjtölni kell egész reggel. Jó, reggel általában alszunk, de ma épp ettem volna pár falatot. Szóval ott topogtam a tálcánk helyén és várnom kellett, mire Andi észrevette, hogy éhezem. Ez szörnyű. Még a végén le fogok fogyni...
Al most az útifűre szállt rá. A pitypangból csak csutka maradt, az is inkább barna, mint zöld. Aludtunk kicsit, délután Al az álmos fejével pont úgy könyökölt a cserépen, mint aki a kocsmában támasztja a pultot. Lógtak a szemei és bambult egy ideig, aztán összeszedte magát és tett egy kört. Fontos a mozgás is, Al a jó példa, én meg a rossz. Most éppen visszabújok folytatni a pihenést.

Edward naplója 50

2011. 07. 23. (szombat)

Na, én megmondtam tegnap! Úgy tudtam! Alphonse ma kiölte a pitypangot és nem törődve azzal, hogy én éppen szundikálok, jött nyavalyogni, hogy mind elfogyott. Miért nem Jázmint keltette föl? Azért én nem fogok aggódni, hogy éhen hal, alighogy lehadarta a növény sanyarú sorsáról a borzasztóan tragikus történetet, már ment is a tálához, mikor a kóbor szellem friss paprikát hozott. Volt ott minden, persze, nem csak paprika, de Al furcsa mód rákapott az utóbbi időben. Változnak az ízlések, nemrég még csak füvet evett vagy semmit. Én is változok, például nem rohanom le a barackot, mert tudom, hogy egy-két nap múlva is fogok kapni. Leszoktam róla, hogy úgy viselkedjek, mint a menhelyi kutya és mindent felzabáljak, amit az orrom elé raknak. Bár ehhez idő kellett...

2011. július 29., péntek

Edward naplója 49


2011. 07. 22. (péntek)

Végre megbizonyosodtam róla, hogy két Baby van! Egyik kisebb, mint a másik... Hogy mikor lesz ezekből a kölykökből szemmel is látható csiga, nem tudom, de a vacsorájuk a fél reszelőnyelvemre se lenne elég, ezek meg mintha hegyre másznának, mikor mennek enni. Olyan álmos vagyok, úgy érzem, most le tudnám pipálni Jázmint, ha versenyeznénk. Bár az macerás, most nincs kedvem odamenni hozzá, kihívni, megkérni Alt, hogy legyen bíró... Most inkább csak alszok, aztán legközelebb versenyzek. Al különben sem ér rá, a piytpang másik felénél jár. Látom szomorú sorsát, ki fogja végezni, aztán hallgathatom, ahogy panaszkodik. Már előre sajnálom magam...

Edward naplója 48

2011. 07. 21. (csütörtök)

Az egyik Baby olyan élénk lett, mikor nekiállt esni az eső, nem ismerek rá. Bezzeg Jázmin, most már tényleg kezdem félteni az alvásrekordomat! Jó, kicsit edzettem: aludtam én is, csak a naplót akartam megírni, mert képes vagyok elfelejteni néha. Az én agyam kapacitása is véges, de tudom, hogy jóval okosabb vagyok, mint néhány ember... ezt nem én mondtam. Al viszont nem áll a helyzet magaslatán, ha agyi szintről meg gazdasági érzékről van, szó. Ma is pusztította a pitypangot, hiába magyarázom neki, hogy hagyja nőni kicsit, különben tönkremegy. Falra hányt borsó. Borsó... azt még nem ettem, szívesen megkóstolnám. Persze, nem a falra felszolgálva, jó lesz nekem a tálcán is. Lehetőleg akkor, amikor Al éppen alszik...

Edward naplója 47


2011. 07. 20. (szerda)

Én vagyok az új Duracell-nyuszi. Akarom mondani csiga. Egész nap jöttem-mentem itthon, néha belebotlottam Alphonseba, de más nem láttam. A Babyk és Jázmin is alszik, talán túlzásba is viszik. Egy biztos: ha mindenki ilyen békés, lehetetlen, hogy bárkivel is összekapjak. Olyan jó csigának lenni, ha akarom alszok, ha akarok enni, hát eszek. Ma például Al felzabálta a káposztám, a paprikám, és a fűcsomót is megcsócsálta. Olyan jó csigának lenni, ha mások nekem hagynak vacsorát...