Edward naplója 53

2011. 07. 26. (kedd)

A menü káposzta volt, jelentem, fő a változatosság, de nem lesz a kedvencem. Al meg volt vele elégedve, de neki bármi jó, ami belefér a szájába és íze is van. Ő csinálja jól.

Most, hogy Jázmin napokig csak alszik, néha unatkozok. Régebben többet mászott elő a házából, és érdekesebb volt. Talán nem ártana még néhány lakótárs. A Babyk még kicsik, velük egy darabig még nem lehet számolni, de majd egyszer ők is felnőnek.

Volt ma egy kisebb takarítás, meg növényzet-felújítás, ami pont ráfért a terráriumra. Új cserépben új pitypang érkezett, és a régi csuma is megmaradt, bár az már senkit sem érdekel. Al első dolga az volt, hogy megrohamozza és estig szorongatta a szájában, mint aki attól fél, hogy valaki odamegy és felzabálja előle. Pedig nem megyek oda, csak ha már elengedte és nem néz oda. Nincs kedvem hallgatni, hogy ő találta meg előbb, meg hogy sokat eszek. Nem eszek sokat, pont ő az, aki egész nap tömi a képét és meg is látszik rajta. Be fog horpadni a cserép, ha még egyszer rákönyököl...

Edward naplója 52

2011. 07. 25. (hétfő)

Úgy szeretem, hogy sosem lehet tudni, melyik nap milyen vicces dolgot lát a csiga. Na igen, ma sétáltam és láttam, hogy Al a tálca szélénél legyeskedik és azt hiszem, alaposan belezúgott. Megértem, mindig finom dolgok vannak rajta, de azért ennyire nem kéne ha oda meg vissza legyen érte. Még mindig nem vagyok kibékülve vele, hogy Alphonse, akinek fiúneve van, egy rózsaszín tálcáért rajongjon. Ez olyan bizarr. Talán túl normális vagyok? Gyorsan nekem is fel kéne vennem valami extrém szokást...

Egyébként rajtunk kívül mindenki horkol, így csak mi találkozhattunk a banánnak hívott csodával. Édes, puha, és ragad. Ezek nagyszerű tulajdonságok, bízom benne, hogy legközelebb is ellátogat hozzánk (^_^).

Edward naplója 51

2011. 07. 24. (vasárnap)

Én nem tudom, mi van az utóbbi időben, nem kapunk reggelit és ha van, hogy böjtölni kell egész reggel. Jó, reggel általában alszunk, de ma épp ettem volna pár falatot. Szóval ott topogtam a tálcánk helyén és várnom kellett, mire Andi észrevette, hogy éhezem. Ez szörnyű. Még a végén le fogok fogyni...

Al most az útifűre szállt rá. A pitypangból csak csutka maradt, az is inkább barna, mint zöld. Aludtunk kicsit, délután Al az álmos fejével pont úgy könyökölt a cserépen, mint aki a kocsmában támasztja a pultot. Lógtak a szemei és bambult egy ideig, aztán összeszedte magát és tett egy kört. Fontos a mozgás is, Al a jó példa, én meg a rossz. Most éppen visszabújok folytatni a pihenést.

Edward naplója 50

2011. 07. 23. (szombat)

Na, én megmondtam tegnap! Úgy tudtam! Alphonse ma kiölte a pitypangot és nem törődve azzal, hogy én éppen szundikálok, jött nyavalyogni, hogy mind elfogyott. Miért nem Jázmint keltette föl? Azért én nem fogok aggódni, hogy éhen hal, alighogy lehadarta a növény sanyarú sorsáról a borzasztóan tragikus történetet, már ment is a tálához, mikor a kóbor szellem friss paprikát hozott. Volt ott minden, persze, nem csak paprika, de Al furcsa mód rákapott az utóbbi időben. Változnak az ízlések, nemrég még csak füvet evett vagy semmit. Én is változok, például nem rohanom le a barackot, mert tudom, hogy egy-két nap múlva is fogok kapni. Leszoktam róla, hogy úgy viselkedjek, mint a menhelyi kutya és mindent felzabáljak, amit az orrom elé raknak. Bár ehhez idő kellett...

Edward naplója 49

2011. 07. 22. (péntek)

Végre megbizonyosodtam róla, hogy két Baby van! Egyik kisebb, mint a másik... Hogy mikor lesz ezekből a kölykökből szemmel is látható csiga, nem tudom, de a vacsorájuk a fél reszelőnyelvemre se lenne elég, ezek meg mintha hegyre másznának, mikor mennek enni. Olyan álmos vagyok, úgy érzem, most le tudnám pipálni Jázmint, ha versenyeznénk. Bár az macerás, most nincs kedvem odamenni hozzá, kihívni, megkérni Alt, hogy legyen bíró... Most inkább csak alszok, aztán legközelebb versenyzek. Al különben sem ér rá, a piytpang másik felénél jár. Látom szomorú sorsát, ki fogja végezni, aztán hallgathatom, ahogy panaszkodik. Már előre sajnálom magam...

Edward naplója 48

2011. 07. 21. (csütörtök)

Az egyik Baby olyan élénk lett, mikor nekiállt esni az eső, nem ismerek rá. Bezzeg Jázmin, most már tényleg kezdem félteni az alvásrekordomat! Jó, kicsit edzettem: aludtam én is, csak a naplót akartam megírni, mert képes vagyok elfelejteni néha. Az én agyam kapacitása is véges, de tudom, hogy jóval okosabb vagyok, mint néhány ember... ezt nem én mondtam. Al viszont nem áll a helyzet magaslatán, ha agyi szintről meg gazdasági érzékről van, szó. Ma is pusztította a pitypangot, hiába magyarázom neki, hogy hagyja nőni kicsit, különben tönkremegy. Falra hányt borsó. Borsó... azt még nem ettem, szívesen megkóstolnám. Persze, nem a falra felszolgálva, jó lesz nekem a tálcán is. Lehetőleg akkor, amikor Al éppen alszik...

Edward naplója 47

2011. 07. 20. (szerda)

Én vagyok az új Duracell-nyuszi. Akarom mondani csiga. Egész nap jöttem-mentem itthon, néha belebotlottam Alphonseba, de más nem láttam. A Babyk és Jázmin is alszik, talán túlzásba is viszik. Egy biztos: ha mindenki ilyen békés, lehetetlen, hogy bárkivel is összekapjak. Olyan jó csigának lenni, ha akarom alszok, ha akarok enni, hát eszek. Ma például Al felzabálta a káposztám, a paprikám, és a fűcsomót is megcsócsálta. Olyan jó csigának lenni, ha mások nekem hagynak vacsorát...

Edward naplója 46

2011. 07. 19. (kedd)

Vannak, akik nem tudnak beletörődni a vereségbe és szakadatlanul próbálkoznak, hogy túlszárnyalják mások rekordjait. Ez Jázmin. Amióta elvesztette a párbajt, csak alszik. Ha ennyit edz, a végén még félnem kell tőle, hogy elhódítja tőlem a kupát. Ts.

Láttam Babyt inni, nagyon vicces, annak a pici csigának a palackkupak egy egész Balaton... jó, nem illik másokon jót röhögni, de messze van még az én méreteimtől (és én sem vagyok nagy...).

Veszélybe került a berendezés a terráriumban: Al belelendült a pitypang-evésbe és a fele növényt kiirtotta. Remélem, nem felejtette el, hogy én is itt vagyok és én is szoktam enni, igaz nem olyan hihetetlen mennyiségeket, mint ő. Tessék, ezen rágódok egész éjjel, ahelyett, hogy ennék. Mindenki alszik, csak én vagyok fent, mint aki most próbálja bepótolni a sok alvás közben elmulasztott fennlétet.

Edward naplója 45

2011. 07. 18. (hétfő)

Megnyertem a "ne-csináljunk-semmit" versenyt! Jázmin nem bírta tovább a semmittevést és sétált egyet, így az abszolút győztes én vagyok. Al még az elején diszkvalifikálva lett a tornagyakorlatok miatt. Őszintén szólva nem zavartatta magát... egész délután vakaródzott a vacsorázós tálca szélében, nagyon odavan érte, minden nap meglátogatja. Kezdem azt hinni, hogy valami identitászavarral rendelkezik. Azért mégis, rózsaszín tálca, neki meg fiúneve van... oké, a csigák fiúk is meg lányok is, de legalább a nevekhez igazodjunk, ha mást nem is. Az egyik Babyt láttam tipegni az üvegben, rejtély, hogy a másik merre jár, de legalább egyikük biztos megvan még. Visszatérve Al új személyiségére, ma nagyon látványosan vonzódott a cserepes pitypanghoz. Lenyűgöző, hogy képes órákon keresztül nyammogni rajta...

Edward naplója 44

2011. 07. 17. (vasárnap)

Folytatva új hobbimat, a "ne-csináljunk-semmit", azt bambultam, hogy Al mennyit változott. Aktivitásának következményeként máris körbe van koszolva a terrárium, például megáll az üvegen és végzi, ami épp az eszébe jut. Sőt, ha ez nem lenne elég szokatlan Alphonsetól, a korábbi alvóbajnoktól, odamegy az ajtóhoz és ott strázsál, mint aki ki akar menni. Ha meg elunja, leengedi a csápjait, mint aki tornagyakorlatokat végez. Olyan röhejes ilyen fejjel, lóg a szeme, mint a kutyák füle. Igaz, hallani nem hall vele, de legalább lát. Én továbbra is versenyt szundítok Jázminnal. A Babyk meg fogalmam sincs, mit tevékenykednek, mert még nekem is nagyító kell, hogy lássam őket. Sebaj, hamar felnő az ifjúság. Jaj, ezt most úgy írtam, mint aki már öreg, pedig erről szó sincs!

Edward naplója 43

2011. 07. 16. (szombat)

Úgy szeretem, amikor friss "bútorokat" kapunk, finomak, jól el lehet bújni köztük és kiváló edzéstervet lehet felépíteni rájuk. Ezúttal cserepes növényeket kaptunk. Jobban mondva a szokásos felhozatal, csak cserépbe pakolva. Először nem értettem, vajon mi ennek az előnye, aztán azon merengtem, hogy talán jobb is. Tudja az, aki csinálja. Nem, nem vagyok ennyire lusta, de nekem csak az a lényeg, ami az eredmény. Tehát nagy cserepek, nagy növények. Éhen halni azt nem fogok. Na, tulajdonképp csak amiatt keltem fel, hogy ellenőrizzem a munkát, szóval megyek vissza aludni. Jázmin is ezt teszi. Rájöttem, hogy a lustaság egészséges...

Edward naplója 42

2011. 07. 15. (péntek)

Felakasztottam a házam a plafonra és a reggeli takarításnál azzal a lendülettel le is löktek a virágföldbe. Hát ezért szüttyögtem annyit vele, hogy egyenesen száradjak oda? A fűhöz nem sok kedvem volt este, csontszáraz mind, pedig volt locsolva. Egyszerűen csak nem bírják a strapát. Ahogy felébredtem a puffanásomra reggel, ki is másztam a házamból, láttam, ez a lökött Al úgy eszi a frissen akkor kapott paprikacsumát, hogy megállt a tálca szélén, elkapta a szájába lógó részt és elkezdte behúzni a képébe. Nemhogy közelebb menne hozzá, á, dehogy... Ennyi ésszel szabadlábon... Ezzel csak azt érte el, hogy kivonszolta a reggelimet a földere, de nem problémázok ilyen semmiségen, hiszen tele van a tálca minden földi jóval. Majd nézek valami mást. Barackot, vagy paradicsomot, csak aztán nehogy mérgezést kapjak a sok gyümitől.

Délután Alphonse feltalálta a jakuzzi fogalmát. Illetve valami olyasmit alkotott, és ki fogom próbálni én is. Szóval azt úgy kell. hogy fogod a hátsó feled és belehelyezed a medencébe. Adott a 40 fok, mi sem jobb egy kis hűs víznél, után fogod a tálcáról kiszedett csumát és odahúzkodod magadhoz. Így aztán ehetsz, miközben hűtöd magad. Nagyon menő dolog!

Aki viszont nem ennyire strandolós csiga, annak van egy másik lehetősége - elkapja a kódor szellem és lemossa róla a földet! Ez tán nem olyan kényelmes... de hatásosnak hatásos. Egy biztos, Jázmin fölébredt végre és tett egy kört meg evett.

Aztán jött este a fekete leves, a nagy pacsálástól megpenészült egy fűszál és Andi kilakoltatta az összeset, csak a széleslevelű útifű maradt. Azon veszekedtünk reggelig, hogy ki aludjon a tövében, mire felkelt a nap és értelmét vesztette a vita. Ezt jól megcsináltuk...

Edward naplója 41

2011. 07. 14. (csütörtök)

R.I.P. Mütyűr. A gyerekek meg az idősek és a meztelen csigák nem bírják a meleget. Sajnálom nagyon, Al teljesen le volt törve, mikor megtudta. Már úgy várta, hogy visszaköltözzön hozzánk és tessék, most ilyen szörnyűség történt. Szegény Alphonse önmagát nem kímélve edzésbe kezdett, hogy el tudja vonni a gondolatait a történtekről. Próbálok segíteni neki, mert hát én is átérzem, reggel is beszéltem a fejével. Jázmin még nem tudja, majd elmondom neki, ha felébred és jön enni. Amúgy Al sem ment semmire a nagy hajtással, de most legalább láttam, hogy ő is szokott mosakodni...

Edward naplója 40

2011. 07. 13. (szerda)

Nemrég volt lakásfelújítás és tessék, megint nyakig, akarom mondani csápig csúszok az elszáradt növényekbe. Ebből levonom a következtetést, hogy ők sem viselik jól a nyarat. Megérett már egy növényzetcserére a terep, nem szeretem a lepusztult kégliket. Hahó! Kóbor szellem! Gyere és takaríts ki...

Kaptam ma valami különlegességet. A többiek aludtak, ők még nem látták, de én máris degeszre ettem magam belőle - itt a folyosón termett, nagy és piros és hű, de finom volt! Igen, beértek a paradicsomok. Eleinte féltékeny voltam rájuk, hogy a kóbor szellem olyan sokat foglalkozik velük (most gondolj bele, etetni őket, itatni őket meg kapálni meg ha jön a vihar, becipelni...) és úgy voltam vele, azt az időt tölthetné az én abajgatásommal is, de már örülök neki, hogy nem teszi. Egyik részről a paradicsomokat megeszi, engem remélem nem, másfelől ha foglalkozik velük, akkor a megtermelt parikból azért nekem is csurran-cseppen (^_^) nem vagyok ám haszonleső, csak nem szeretem a francia konyhát...

Ó, és még valami: előkerült egy másik Baby! Illetve két lehetőség van - Baby kimászott a hálón keresztül az üvegből és Andi megtalálta ismét nálunk, vagy tényleg egy Baby 2-vel van dolgounk. Ez esetben Baby neve innentől kezdve Baby 1. El vagyok ragadtatva nagyszerű probléma-megoldó képességemtől...

Edward naplója 39

2011. 07. 12. (kedd)

Amit az ember a saját szemével lát, azt általában el is hiszi. Ha nem látnám, mennyire ki lett ütve Baby a tegnapi túrától, biztos nem hinném el... Még Mütyűr is, pedig neki aztán nincs mázsás súly a hátán. Mondjuk, pont én beszélek, azon kívül, hogy blogot írok, nem csinálok semmit. Még mindig itt parkolok Al mellett, és lám, a tegnap perlekedő két ifjonc is egymástól egy centire alszik. Tegnap még minden apróságért egymásnak ugrottak volna, ma meg már el is van felejtve. Egy biztos: jobb helyük van a kis üvegben, a terráriumban száz százalék, hogy elvesznének és mennének ki a tuja alá a következő takarításkor. Igen, a tőlünk leselejtezett talaj meg növények a szomszéd tuja alatt végzik, mint tápanyagforrás. Büszke vagyok rá, ezek szerint a kis csomagjaink hasznosak tudnak lenni. Vagy csak elkapott valami környezetvédő hév és beképzelek dolgokat. Hmmm, ráfogom, hogy foglalkozási ártalom...

Edward naplója 38

2011. 07. 11. (hétfő)

Jázmin teljes mértékben mellőz engem. Tudom, hogy nem mindenki bírja az egoista lakótársakat, de lehetne valamivel jópofibb. Viszont ami vigasztal, hogy Alt és levegőnek nézi, illetve semminem sem néz bennünket, mert ki sem dugja a csápját a házából. Egyszer már szívesen megnézném, hogy van neki berendezve. Nem tudom, miért, de olyan haverkodós hangulatom volt ma, hogy odaköltöztem Alphonse mellé. Mint a jó testvérek. Meg mint az okosok, mi csak pihiztünk. Az izgága fitatalság meg rótta végtelen útját, szó szerint. Baby a fejébe vette, hogy körbejárja a nagy befőttesüvegét, csak mire a végére ért volna, kiment a fejéből, hogy pontosan honnan indult, hogy vagy háromszor tekerte körbe magát. Nem kis teljesítmény egy minicsigától... Mütyűr a másik fele, az se tud nyugton lenni, ott lábatlankodott egész nap Baby útjában. Csoda, hogy megvannak egymás mellett, pedig két dudás egy csárdában... Hát igen, az egyiknek arra van szája, hogy van háza, a másiknak meg arra, hogy neki nincs és nem kell állandóan cipekednie... néha úgy gondolom, hogy Mütyűrnek igaza van, előfordul, hogy szívesen letenném én is, mint egy lakókocsit.

Edward naplója 37

2011. 07. 10. (vasárnap)

Megdőlt a hőmérsékleti rekord, én meg kezdek szétfolyni. A légkondi sem bír el ekkora sivatagi hőséggel, kezdek kételkedni benne, hogy mérsékelt éghajlatú országban élek... Andi ma végre hazajött (olyan, mint a távirat, illetve már leginkább e-mail, jön és megy, már itt sincs) és végre kaptunk behűtött vacsit. A hideg rendben volt, csak éppen enni nem volt kedvünk, így talán bosszúból, de meg lettünk fürdetve. Jó, nem feltételezem, hogy undok lenne, talán csak ha hűtjük le magunkat kívülről, akkor gondolta majd kívülről megteszi... olyan volt, mint a strandon. Mindenesetre kiderült, hogy híztunk, meg is szólt minket, hogy milyen kövérek vagyunk. Engem nem zavar, ugyanis én így is elbírom a házam.

Edward naplója 36

2011. 07. 09. (szombat)

Hát ma semmivel nem lehet rávenni, hogy előbújjak a házamból... negyven fok árnyékban, szárazság és porfelhő. Na jó, a porfelhő nem itt van, de még a huzat sem tud enyhíteni a forróságon. Csak egyszer néztem ki, de mikor láttam, hogy mindenki csukott ajtók mögött hajtja a klímát, úgy gondoltam, én is bevágom a ventilátort a sarokba és rendelek egy légkondit. Vannak országok, ahol heteken keresztül így lehet elviselni a nyarat. Most aztán modern csiga lettem!

Edward naplója 35

2011. 07. 08. (péntek)

Most, hogy már két nap elmúlt, elmentem megnézni azt a furcsa növényt, de kiderült róla, hogy nem is növény. Egy hálós valami, zöld és nem ehető. És jaj nekem, ami a legnagyobb bánatom: nem tudom kidugni a fejem az üveglécek közt. Jó, hogy ott a tálca és a vacsit nem a lécek közé kapjuk, de olyan poén volt néha kikukkolni. Most mivel fogok szórakozni, ha a többiek alszanak??? Keresnem kell mást. Első próbálkozásom a fűcsomó volt. Egyik ultravékony szálról a másikra próbáltam átegyensúlyozni magam, és nagyon jól ment. Egészen addig, míg Andi megjelent és elkezdett vihogni a repülő csiga miatt (azaz rajtam röhögött) mert nem látszódott a fűszál. Erre leestem... Nem szép dolog így kizökkenteni valakit, miközben a szó szerinti fennmaradásért küzd. Ennyit a kötélmászós projektről, majd csinálom, ha nem látja... pedig nem is voltam olyan béna. Még a málnavacsival sem fog tudni lefizetni, de nem ám! Nem. Bár a málna finom. Talán mégis megvehető vagyok. De csak most.

Edward naplója 34

2011. 07. 07. (csütörtök)

Nem mondhatom, hogy embertelen meleg van, inkább csigátlan meleg... nekünk könnyű a dolgunk, befészkeljük magunkat a házunkba és majd' mindent kibírunk, de szegény Mütyűr, még a szellőztetés, műeső meg a vegyestál ellenére sem vagyok biztos benne, hogy jól bírja. Á, igen, igen, ha már Mütyűrt szóba hoztam... ma ismét hívatlan vendég került a helyünkre. Kezdek hozzászokni. A kis miniatűr házas a Baby nevet kapta, és olyan pici, hogy én is alig látom... most összeköltöztették Mütyűrrel és jól megvannak. A meztelen csiga hozzá képest egy felhőkarcoló. Csak hogy a méreteket érzékeltessem. (A legkisebb pohár oldalán mászkált, mikor fotózták, a képen a minipohár kb. gleccserméretűnek tűnik. Vajon kinek a kölyke lehet...?

Edward naplója 33

2011. 07. 06. (szerda)

Nem is tudom, mint írjak. Azon kívül, hogy Alphonse egészen aktív, (komolyan mondom, ha így folytatja, szép kockahaslába lesz) nem történt semmi. Egészen lekötötte az a tő széleslevelű útifű, amivel babrált. Én is mint a mérgezett egér, mentem körbe-körbe. Nem igazán tudom, hova igyekeztem, mert mire odaértem volna, elfelejtettem... ennek örömére, mivel éppen a paradicsom mellett parkoltam le, belenyammogtam kicsit. Mütyűrt néztem még, mit csinál most, hogy egyedül van, de elvolt, mint hal a vízben. Kapott ő is mindenből. Jázmin végre haverkodott velem, bár nem tartott sokáig - meglátta a barackot és máris dobva voltam. Nem óhajtok az efféle kudarcokról hosszasan írkálni, nem látom értelmét; időnk mint a tenger, kialakul majd ez is.

Ja igen, amit még nem említettem: bezöldült a terrárium! A fél tetőt elfoglalta valami furcsa növény... meg egy érdekes, rózsaszín tálca költözött be hozzánk. Én mondjuk hamar megszerettem, mert rajta volt a vacsi, a növénnyel meg úgy vagyok, hogy megnézem egyszer, ha arra járok...

Edward naplója 32

2011. 07. 05. (kedd)

Nahát, már egy hónapja itt lakok a terráriumban. Talán nőttem is azóta valamicskét, hogy ide költöztem. Erről jut eszembe, sárgadinnyét eddig még nem kaptam. Jelentem, finom... Igaz, nem voltam éhes, így nem másztam le érte, de Andi megmutatta (azaz odapöttyintette az üvegre az orrom elé, miközben sétáltam). Érdemes lesz számon tartani, a többiek még nem is tudnak róla, hogy új fogás szerepel az étlapon. Talán marad belőle valamennyi, Alphonse és Jázmin is füveztek vacsoraidőben, biztos kevesebb fér majd beléjük... Olyan furcsa Al-t a felszínen látni. Nem zavar, csak szokatlan. Esetleg felvehetné a napirend ritmusát, hátha akkor lehetnének többször közös programjaink. Például mehetnénk golfozni, vagy szervezhetnénk egy LAN-partit. Még gondolkodok különféle lehetőségeken, hátha találok olyat, ami neki is tetszik.

Igaz, Mütyűr már nem lakik velünk, mert kirakták Jázmin üvegébe, mondván, pici és veszélyes még neki a terráriumban lakni, de megemlítem, hogy sokat eszik. Alaposan megcsócsált egy levelet, és méretét meghazudtolóan tud pusztítani. De ha így folytatja, hamarosan megnő és megint velünk lakhat. Mondjuk, lehet Al házi kedvence...

Edward naplója 31

2011. 07. 04. (hétfő)

Tegnap ezer dolgot írtam a naplómba, el is tettem, de történtek események ezután is. Például egy hívatlan vendég jelent meg a terráriumban. Láttam, hogy Al haverkodik valakivel. Azt hittem, Jázminhoz beszél, de emlékeztem rá, hogy ő két fűszál közt elbújva alszik, tehát hozzá nem lenne sok értelme beszélni, így közelebb mentem, hogy megnézzem, mit talált Alphonse. Először nem is tűnt fel, olyan pici volt. Majd' hanyatt vágódtam, mikor közelebb kúsztam, s látom ám, egy meztelen csiga az illető. Váratlan fordulat. Kíváncsi vagyok, mi lesz most, hogy Andi megtalálta. Egyelőre nem lakoltatta ki, sőt, nevet is kapott. Ő lett Mütyűr. Ilyen idióta neve kevés egyénnek van a világon, az egyszer biztos...

Ezen kívül említésre méltó az a darab szépia, amit ma találtam a barackom mellett. Illetve Al barackja mellett, mert ő evett belőle még tegnap, én csak belenyaltam, de aztán a szépia érdekesebbnek tűnt. Ó, igen. Alphonse a tegnapi fürdés után szokatlanul aktív maradt és ez a mai nap is kitartott, még füvet is evett. Talán nem reménytelen eset. Ami Jázmint illeti, ő is a fűszálat választotta, de hamar illegalitásba vonult, azt hiszem, idő kell még neki, mire megszokja az új környezetet.

Edward naplója 30

2011. 07. 03. (vasárnap)

Egy borongós, évezrednek tűnő nap után mozgalmas estém volt. Kedves gazdám megjelent, ezúttal nem csak háromnegyed órára. Miután végighallgattam a szokásos 'mekkora rendetlenséget tudtok ti csinálni' előadást, végre nekilátott a takarításnak. Mérhetetlenül álmos voltam, egész nap aludtam, így későn vettem észre, hogy lapátra tettek. A szó legszorosabb értelmében. A lapáttal aztán a tálcára kerültem, ahol már ott lakmározott Al, ha jól emlékszem, petrezselymet tömött magába. Al-t mindenki ismeri: ha lerakják, ott marad, pláne, ha elé tesznek valami ehetőt. Én nem vagyok ilyen ostoba. Pont olyan, mintha lefizetnének, de én nem hagyom magam megvásárolni egy levélnyi petrezselyemmel - én utazni szeretek. Talán nem is házam van, hanem lakókocsim... Na, a lényeg a lényeg, mivel Alphonse olyan szépen egy helyben maradt a takarítás alatt, Andi el volt ájulva tőle, hogy milyen jól nevelt. És akkor, ennek ellenpéldájaként ki más lenne felhozva, mint én? Persze, logikus... kétpercentként visszatett a tálca földes részére. Amíg volt türelme pakolászni, merthogy én, a neveletlen csiga, addig próbálkoztam, míg végül megunta és hagyott hogy garázdálkodjak kicsit.

Jázminban is emberére, akarom mondani csigájára talált. Ő is követte a példámat is végigszlalomozott az üvege tetején. De vele nem veszekedett senki, nem értem, miért. Bezzeg velem nem kivételezik.

Miután kimosta a helyünket, hozott megint sok élő füvet, útifűt, még leveleket is, amik meg is lettek mosva, így jó párás lett a terrárium légtere. Már azt hittem, mehetünk felfedező útra, mikor felkapott és elvitt fürdeni. Nem vagyok oda az efféle ötletekért. Nem is voltam koszos. Viszont Alphonse is víz alá lett dugva (de legalább arra figyel ilyenkor, hogy tüdős csigák vagyunk, és a víz nekünk fullasztó élmény tud lenni...). A földből előásott mocskos fekete Al-ból szép, fényes házú barna csiga lett. Mint egy mosóporreklám (^_^) Itt hívom fel mindenki figyelmét, a csigák nem szeretik a mosószert és nincs is szükségük rá, mondom ezt a félreértések elkerülése végett. Szóval Al a művelet után csöpögve beköltözött mellém, és végre, Jázmin is megszabadult az üvegjétől.

Edward naplója 29

2011. 07. 02. (szombat)

Nagyon bírom, hogy minden családtag jön és szórakoztat, mikor Andi nincs itthon, és még a menü is ugyanolyan gazdag, mint általában. Ami mégis a legjobban szokott tetszeni, amikor új lakó érkezik és fogalma sincs, hogy itt napi kétszeri étkezés a napi egyszeri takarítás meg légcsere a minimum. Vegyük például Jázmin esetét: van külön üvege és még csak most esett le neki, hogy amit az oda beraknak, az nemcsak hogy ehető, hanem még finom is. Kétségtelen, hogy az én fajtám... pont olyan könnyű levenni a lábáról egy darab sárgabarackkal, mint engem. Konkrétan úgy történt a dolog, hogy megtalálta és megkóstolta, majd a végén nem láttam mást, csak egy nagy adag gyümölcsöt, benne egy pici csigával... igen, szó szerint beette magát a barackba és az egész úgy mozgott miközben rágta, mint valami elvarázsolt sárga hegy, benne egy csigaszellemmel. Talán túl sok horrort nézek, nem tudom, bár ez a látvány minden volt, csak horror nem. Inkább amolyan paródia...

Edward naplója 28

2011. 07. 01. (péntek)

Rájöttem, hogy nem szeretem az üveget. Nem viszi jól a hangot. Legalábbis ha arról van szó, hogy megkérdezzem Jázmintól, hogy van, nem valószínű, hogy választ kapok. Nem akarok folyton minden apró részlet miatt háborogni, mert azt fogják hinni rólam, hogy fűszálhasogató vagyok, de azért írok naplót, hogy minden nyavalyámat megosszam azokkal, akik képesek mindezt végigolvasni... Amúgy a mai, unalmas napról csak annyit szerettem volna megjegyezni, ahogy milyen vicces, amikor itthon fogytán van a föld, s kevés jut a terráriumba, Alphonse ugyanúgy elbújik, ahogy szokott, csak éppen kilóg a háza felső emelete. Valamiért mulatságosnak találom ahogy inkognitóban van és mégsem... XD

Edward naplója 27

2011. 06. 30. (csütörtök)

Ma végre hazajött a gazdánk és hozott és üveget, benne az új lakótársunkkal. Elsőre így nem sokat láttam belőle. Aztán Andi megint kiakadt, hogy hogyan vagyunk képesek ilyen koszt csinálni pár nap alatt, és végül fogta a lapátot és kipucolta a helyünket. A baj csak az, hogy elfogyott a tiszta föld és elég kevés sikeredett ide, meg a növényzet is felettébb gyér, talán mert sietett valahová és leginkább Jázmin kedvéért tett rendet, hogy az üvegből ideköltözhessen. Alphonse előkerült két talajkupac közül és nagy nehezen erőt véve magán kibújt a házából. Mást sem lehetett hallani, csak ahogy morog, mert kevés a fű. Mondtam neki, hogy nem füvet kell enni, hanem paprikát, de elszólt, hogy nem enni kell a fű, hanem kirándulni akar benne. Tökfej.

De nem is róla akartam írni, hanem Jázminról. Olyan csini és cuki meg minden, csak kicsi. Igen, meglehetősen csenevész... A kóbor szellem elpárolgása után másztam rögtön üdvözölni és ő busznak nézett. Felugrott a házamra és várta, hogy átcipeljem a másik sarokba. Aztán megkérdezte, merre lehet kijutni. Mutattam, hogy a lécek fele, erre se szó, se beszéd már kint is volt. Én utána szóltam, hogy nem jó ötlet, mert az ennivaló bent van, de nem izgatta a véleményem. Még jó, hogy Anya épp erre járt és észrevette. Telefonált is Andinak, aki erre visszatoloncoltatta Houdinit (Jázmint) az üvegébe. Hát kellett ez neki? Meg nekem... Most aztán bámulhatom az üvegen keresztül és még csak beszélgetni sem lehet vele, mert nem hallja. Szörnyű...

Edward naplója 26

2011. 06. 29. (szerda)

Ha Andi hamarosan nem tolja haza a képét, fel kell vennem egy másik takarítót. Az odáig rendben van, hogy a rumlit mi csináljuk, de a rendrakás az ő feladata. A másik oka háborgásomnak, hogy amíg nem jön, Jázmint sem fogom látni. Márpedig én látni akarom. Most rögtön! Pf, hisztivel nem megyek semmire, kénytelen leszek várni. Al még mindig metrót játszik, leköltözött a föld alá és ott is maradt. Így lesz belőle később olyan kövület, ami a dinoszauruszok idejéből is ránk maradt. Alphonse, a Csigusz metrókopiusz.

Annyi minden ennivalóm van, hogy nem tudom, hova nézzek. Azt meg végképp nem, hogy melyik legyen az első fogás. Talán a málna. Vagy a meggy. Esetleg a cseresznye? Mint az aranyhal a gömbakváriumban. Fordul egyet, 'jé, új szekrény' fordul még egyet 'jé, új asztal' még egyet 'nahát, új CD-állvány' még egyet 'jé, új szekrény'... Azért én idáig nem jutok, a terrárium négyszögletes. Meg aztán olyan ostoba sem vagyok, mint egy hal. Persze köztük is vannak okosak, de azokat delfineknek hívják és nem igazán halak, bár ez talán részletkérdés...

Edward naplója 25

2011. 06. 28. (kedd)

Az üvegrács még mindig a szétkent baracktól illatozik, de már kezdem unni, hogy egyfolytában érzem. Azért a jóból is megárt a sok... Ezen átlépve pedig ma megtudtam az igazságot rólam és a vetélytársamról, aki pedig nem holmi ellenfél, hanem az új lakótársam. Csak még nem lakik itt. Szóval a történet úgy néz ki, hogy drága gazdám vidéken üdül, közben talált a meggyfán egy pont olyan egyént, mint én vagyok. Azt hallottam, mindenben hasonlítunk: egyfolytában mászkál (na nem mintha én hiperaktív lennék, vagy ilyesmi) sokat eszik (és sokat is kell takarítani utána) és olyan csini, mint én vagyok. Ennek kimondhatatlanul örülök, sőt, már alig várom, hogy beköltözzön. Persze, ez körülményes lenne Andi nélkül... Jó, nem várom, hogy üvegestül guruljon idáig - mármint Jázmin -, de azért csipkedhetné magát. Utálok várni. Főleg, hogy Al semmi életjelet nem ad magáról. Oké, oké, tudom, hogy csak alszik, de állandóan azt hallom, hogy 'nem halt meg? Hogy bírja ilyen sokáig?' Ó, ha tudnák, hogy mi, csigák akár hat hónapig is képesek vagyunk téli álmot aludni anélkül, hogy a szívverésünk és a légzésünk leállna. Na, ezt csinálja utánunk bárki! De azért remélem, hogy drága testvérem nem azt tervezi, hogy már most nekiáll annak a bizonyos téli álomnak...

Edward naplója 24

2011. 06. 27. (hétfő)

Al a legunalmasabb csiga, akivel valaha is találkoztam. Még a friss étkek illata sem csalja őt elő. Gőzöm sincs, mi lehet olyan érdekes a virágföldben, hogy elő sem dugja az orrát. Ha nem jönnének Andi szülei, hogy foglalkozzanak velem, tuti szétunnám magam. Hova az ördögbe mehetett az a szellem? Nem szép tőle, hogy ő lelécel, engem meg itt hagy ezzel a csődtömeggel. Na jó, Alphonse nem csődtömeg, de vele nem lehet könnyen szót érteni.

Megint Jázminról sustorogtak itthon. Már kezdem azt hinni, hogy nem vagyok elég érdekes egyéniség Andinak és elhagyott egy másik csigáért. Na, ez úgy hangzik, mintha féltékeny lennék, pedig nem. Cseppet sem! Kinek kell egy olyan ember, aki nem foglalkozik a házi kedvencével? Bár, ha nem foglalkozna velem, nem kérdezné meg a telefonba, hogyan vagyok és éppen mit csinálok és mit ettem és hányszor esett az eső a terráriumban és a többi... Talán most összezavarodtam kicsit, inkább megyek és alszok egyet.

Edward naplója 23

2011. 06. 26. (vasárnap)

Ma sem láttam a kóbor szellemet, de kárpótoltak egy barackkal. Na, annak és érdekes története volt, Anya jött, hozott esőt, aztán nem zárta be az ajtót, mondván, hogy hozza a vacsorát. Jött is, de elfelejtette, hogy az ajtó nyitva van és a lécek alá van tolva, majd megkísérelte belegyömöszölni a sárgabarackdarabot a két üveg közé. Ez még rendben van, csak mikor ezt észrevette, ahogy visszahúzta az üveget, szét is kente... Nem baj, ez a szobaillatosító nagyon bejön nekem, csak sokat vagyok éhes tőle. Vajon miért? Nem tudom. Ó, igen! A tegnapi hírekhez hozzátéve, kiderült, hogy a csiga, amiről beszéltek, nos, Jázminnak hívják, és ő lakott a meggyfán, de hogy mi köze hozzám, az még ködbe burkolózik. Mindenesetre szép neve van...

Edward naplója 22

2011. 06. 25. (szombat)

Olyan sokat foglalkozott velem a személyzet, hogy nem értettem, miért legyeskedik körülöttem - kitakarítottak, kaptunk enni, vizet cseréltek a medencében. Még integetett is nekem meg mondta, hogy 'szia Ed' aztán hirtelen úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. Fogalmam sem volt, mire ez a nagy felhajtás, de nemigen tetszik a mostani helyzet. Este is keresgéltem, hol a kóbor szellem, de semmi mozgás. Szó szerint semmi, mert Alphonse azóta láthatatlan és dögunalom nélküle. Bár Anya meg Apa volt nálam, hogy szórakoztassanak, de nem az igazi. Viszont fura híreket hallottam: a telefon nevű kütyübe beszéltek és egy másik csigáról volt szó, de komolyan, ennél többet nem tudtam meg. Ja, meg valami meggyfáról szóltak a hírek, de egyelőre nincs mi tenni, fülelek tovább...