2011. 07. 08. (péntek)
Most, hogy már két nap elmúlt, elmentem megnézni azt a furcsa növényt, de kiderült róla, hogy nem is növény. Egy hálós valami, zöld és nem ehető. És jaj nekem, ami a legnagyobb bánatom: nem tudom kidugni a fejem az üveglécek közt. Jó, hogy ott a tálca és a vacsit nem a lécek közé kapjuk, de olyan poén volt néha kikukkolni. Most mivel fogok szórakozni, ha a többiek alszanak??? Keresnem kell mást. Első próbálkozásom a fűcsomó volt. Egyik ultravékony szálról a másikra próbáltam átegyensúlyozni magam, és nagyon jól ment. Egészen addig, míg Andi megjelent és elkezdett vihogni a repülő csiga miatt (azaz rajtam röhögött) mert nem látszódott a fűszál. Erre leestem... Nem szép dolog így kizökkenteni valakit, miközben a szó szerinti fennmaradásért küzd. Ennyit a kötélmászós projektről, majd csinálom, ha nem látja... pedig nem is voltam olyan béna. Még a málnavacsival sem fog tudni lefizetni, de nem ám! Nem. Bár a málna finom. Talán mégis megvehető vagyok. De csak most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése