Edward naplója 21

2011. 06. 24 (péntek)

Az esti vihar meghoztam a kellemesebb klímát poros kis városunkba, akarom mondani szobaparcellánkba. Éppen ideje volt, bár azt azért furcsálltam, hogy milyen tömeget hozott magával. Íme a megfejtés: a kinti cserepekben lakó paradicsomok, paprikák, zellerek és petrezselymek nem szeretnek törékeny testükkel a szélben, jobban mondva viharos orkánban himbálózni, és a gazdám az ő gazdájuk is, tehát szabad bejárásuk van a szobába. Legalábbis jönnek, ha hozzák őket. Mindegy, engem nem zavarnak, amíg a terráriumban nem akarnak beköltözni. Azért remélem, nem fogok klausztro-fóbiát kapni ebben a tömegben.

Edzést tartottam magamnak az este folyamán. Megkérdeztem volna Al-t, velem tart-e, de még mindig durcásan a földbe van temetkezve (megint felrémlett előttem a sok kiscsiga, hess, hess...) szóval ennyit a közös programról. Nem baj, így csak nekem lesz kocka-haslábam, ő meg majd csak szeretne olyan szépet. Bár igazság szerint a mai edzés rövidre sikerült, mert Andi meglátta, hogy fent vagyok és hozta a vacsorán. Ugyebár, nem illik az étkezésről elkésni, tehát úgy határoztam, hogy az edzésnek vége, és hurrá, eszünk.

Már megint a kísérletezés... az üveglécek közé tálalt (vagy inkább passzírozott) étkek jól észrevehetők és olyan ennivalóan néznek ki, hogy egyszerűen ellenállhatatlanok. Szerintem ezt kihasználva most a kóbor szellem azt tesztelte, hogy a paprika vagy a paradicsom népszerűbb-e nálam. Nem is tudom. Megálltam gondolkozni, néztem jobbra, néztem balra, aztán elindultam a paradicsom felé. Talán azt szeretem jobban.

Kúszok fel az üvegen, és olyan csábosan mosolygott a vacsim, hogy nem vettem észre a közeledő fűszálat. Jól fejbe vágott a galád, nem is gondoltam volna, hogy ezek a mai fűszálak ennyire agresszívak. Nem árt észben tartani.

Megint sikerült összekoszolnom magam, elmentem fürdeni meg ittam is, és nagyon ügyes voltam, még a fogmosást sem felejtettem el. Hát hiába, ennél nagyszerűbb már nem is lehetnék...

Edward naplója 20

2011. 06. 23. (csütörtök)

Nahát, milyen kiváló nyomozó vénával megáldott gazdám van: adott nekem tegnap este cseresznyét, és mivel ma egy, azaz egy centiméterrel közelebb voltam hozzá, ebből megállapította, hogy az éjjel ettem a gyümölcsből. Nagyszerű, de azért erre még nem adnak szakképesítést.

Al nem került elő tegnap óta, azt hiszem, lázadó korszakát éli és kerüli a szomszédságát is. Sajnálatos, pedig én szívesen haverkodnék vele. Vagy a másik lehetőség a kiscsiga-inváziós verzió, de az inkább eszembe se jusson.

Furcsa szerzet az ember, mindent tudni akar - például, hogy mit szeretek jobban. Kaptam paradicsomot, nekiálltam, mint a jó kisfiú. Erre Andi odagyömöszölt tőle nem messze egy falat sárgabarackot is. Fogalmam sincs, mi jár a fejében, de remélem, nem gondolta, hogy a paradicsom versenyre kelhet a barackkal. Olyan nincs. Még a mesében sem.

Edward naplója 19

2011. 06. 22. (szerda)

Melegem van, rögtön főtt csiga lesz belőlem. Szeretem a jó időt, de ez azért már túlzás. Még késő este is 29°C van, nem csigának való ez a hőség. Al jól viseli, visszamászott a földbe. Ezúttal semmi nem látszik belőle. Meg sem mozdultam egész nap. Éjjel úgyis teszek egy kört, ha lehűl a levegő. Kellemes találmány a szobaeső is, olyan, mint az embereknek a légkondi, csak oda kell figyelni vele, mert a talaj hajlamos bepenészedni. Nos, ez nálunk nem okoz gondot, mert a személyzet (=kóbor szellem) jön és kitakarít. Aztán egész nap panaszkodik, hogy milyen extrém lusták vagyunk, de hát lehetne megértő, nincs kedvem franciakonyha-alappá válni és szétfőni a melegben.

Azt mondja, unalmasak vagyunk, még is állandóan hozzáteszi, hogy a következő életében csiga akar lenni... Végülis, nincsenek lakásproblémáink, mindig mindenre ráérünk és sosem veszekszünk csigatársainkkal. No meg, nekem aztán tuti jó dolgom van. Minden nap 2x-i étkezés, elnöki lakosztály... igen, a következő életemben is csiga akarok lenni. Azt hiszem, ugyanekkor, ugyanitt, ugyanezekkel a szomszédokkal.

Edward naplója 18

2011. 06. 21. (kedd)

Meleg van, ilyenkor semmi értelmeset nem lehet csinálni. Ügyesen magamra zárom a házam bejáratát, és elmélkedek, netezek, shoujo mangát olvasok (ez csak vicc volt ^^) szóval alvás van, különben kiszáradnék. Napi kétszer jön a vinnyogó (ez a műeső-csináló spriccelőflakon, csak szegény elég hülye hangot ad ki ha nem tartják függőlegesen, márpedig esőcsináláshoz ferdén kell tartani) így azért elviselhető az idő.

Al beásta magát a földbe, reggel épphogy kilátszódott a háza legfelső emeletének csúcsa (gazdag csiga, emeletes a háza) azóta azon tűnődök, nehogy nekem egy hónap múlva kiscsigák árasszák el a terráriumot. Elképzelem, amint a tömeg közepén feszengve sírásra görbül a szám, mikor látom, miként eszik meg a lakhelyem díszleteit Al porontyai... jó, ez csak egy rémképzelgés.

Most, hogy a blogom írom, mozgolódás támadt kint. Kinézek kicsit.

Itt is vagyok - Alphonse kimászott a fű alól és felment a plafonra, mossa a haslábát. Mondtam is neki, aki a földön jár, földes lesz, de nem foglalkozott a nézeteimmel. Azt mondta, túl sokat gondolkodok. Meglehet. De ha most kint van, talán nem jön a csigaáradat, mert ahhoz azért több idő kell, hogy valaki lepotyogassa a gyerekeket a talajba. Micsoda szerencse...

Edward naplója 17

2011. 06. 20. (hétfő)

Egy fejlődésben lévő szervezetnek sok alvásra van szüksége - most olvastam a neten. Tehát nem vagyok lusta, hanem ilyenkor fejlődök. Ez immár tény. Legalábbis akkor alszom, ha nem éppen hagynak, hiszen Alphonse igencsak zajosan tudja csámcsogni a cseresznyét. Úgy gondolom, kezdni megszokni, hogy velünk él, valamivel élénkebb lett és többet nézelődik. Amilyen barátságosak vele, szépen kezd feloldódni. Mindazonáltal nem ismerem még őt jól, nyilván mert nem egy fajba tartozunk. Hát, jó lenne, ha a kérésem meghallgatná az ég és a legközelebb érkező lakótársam olyan hiperaktív lenne, mint amilyen én vagyok. Az ígéret már elhangzott, most várok. Persze, milyen kényelmes lenne, ha Andi sietne ezzel a projekttel, s hamar lenne akivel versenyt csússzak, meg cseresznyézhetnénk egy tálból, együtt pancsolhatnánk a medencében, mert kérem egy csigának is kell egy kis romantika az életébe... nahát, ez úgy hangzott, mintha valami shoujo mangából szalajtottam volna. Heheheee, lebuktam. (^_^)

Edward naplója 16

2011. 06. 19 (vasárnap)

Nyavalygásra ébredtem délután. Zsongott a fejem, hirtelen azt sem tudtam, milyen nap van. Csak kinéztem a házamból, látom ám, Andi pucolja a helyünket, de elég hamar megunta, mert ismét eltűnt. Örültem neki, hogy nem lármázik tovább, visszabújtam még egy kicsit, hátha sikerül kipihennem a tegnapi buli fáradalmait. Álmomban se gondoltam volna, hogy csak azért hagyott minket magunkra, hogy az egész terráriumot felforgatva lakásfelújítást rendezzen. Kipakolt minket egy lapátra és eltávolította a berendezést. Meg akartam lógni, jó ötletnek tűnt egy felfedező út, de csak a lapát széléig jutottam, mert Andi állandóan visszatett a közepére. Al is magához tért és tőlem kérdezgette, mi történt (kicsit lassan esnek le neki a dolgok) és mondtam, hogy mennék, ha tudnék. Előállt egy használhatónak tűnő megoldással: én menjek az egyik irányba, ő meg majd megy a másikba, így összezavarjuk és után találkozunk a hűtőszekrény előtt, mert ott van a legtöbb ehető zsákmánynakvaló. Sajnos ez nem jött be, vagy túl jók a reakciói, vagy félti a hűtőjét, a lényeg a lényeg, nem hagytuk el a lapátot. Többet kellene edzenünk...

Megint új növényeket kaptunk, ezúttal több füvet, sőt, rengeteg füvet. Alphonse odáig volt meg vissza, hogy micsoda nagyszerű lett a beltér, de szerintem nem olyan nagy szám. A medence átkerült a másik sarokba, de az én kedvenc pitypangom meg Al szeretett százszorszép kertje megmaradt. Amikor készen lett a romeltakarítással, nemcsak visszatettek a terráriumba, hanem még meg is fürdettek. Nekem ez egy hétre elég is volt, de Al-t nem mosdattám meg, mondván, nem lett olyan mocskos földes, mint én (én is csak a szökési kísérletek miatt lehettem kevésbé vonzó... az volt az álcám, hátha véletlen földkupacnak néznek és megléphetek). Ő még késő éjjel is a haslábát mosta és mormogott az orra alá, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem kivételeznek vele.

Edward naplója 15

2011. 06. 18. (szombat)

Drága gazdám ma nem volt itthon. Éhen szerencsére nem maradtam, málna volt a menü, de valahogy nem tudott levenni a haslábamról. Talán hiányzott, hogy nem gügyög nekem senki. Nem tudtam, hogy ilyen szentimentális vagyok. Általában teszek rá, hogy mások mit akarnak, élem az életem saját belátásom szerint. Nem, ez nem csigatempó. Legalábbis az enyém. Délután azért kikukucskáltam, hátha Andi csak elbújt, de nem láttam sehol. Túl nagy volt a csend. Vállat vontam és elindultam meglátogatni Alphonse-t, de útközben megláttam egy furcsa valamit, amivel eddig még nem találkoztam. Mikor közelebb kúsztam, szép lassan, hátha csigaevő dologról van szó, elkezdett derengeni, hogy mintha már néhányszor elmentem volna előtte. És valóban: megtaláltam a medencét, olyan jót pancsoltam, nem is tudom, eddig miért nem foglalkoztam vele. Kész jakuzzi, csak buborékok nincsenek benne. Mindenesetre jól esett, és utána folytattam az utam Al háza felé. Már bújt elő, mikor megérkeztem, nem győzött nyújtózni. Sétáltunk egyet és megbeszéltük, hogy mivel a kóbor szellem ma nem mondja, hogy "jó éjszakát", így ma nem alszunk. Bizony! Helyette buliztunk egy hatalmasat, aztán reggelre tiszta romhalmaz lett a terrárium. Még jó, hogy nem nekem kell kitakarítani...

Edward naplója 14

2011. 06. 17. (péntek)

Nagyon vicces, amikor Andi frászt kap minden velünk kapcsolatos kis apróságtól. Ma azon akadt ki, hogy a tegnapi paradicsom (ami bement, ugye, annak ki is kell jönni) miatt a csomagocskám piros lett. Nálam ez nem okoz meglepődést, de úgy látszik, ő hirtelen nem vágta a dolgokat. Pedig olyan logikus...

A másik, ami mókás benne, hogy fotókat csinál rólunk. Tudtam én, hogy hihetetlenül nagyszerű egyéniség vagyok, de amikor már a kamerát is naponta ötször lóbálja a terrárium fölé, az már inkább a paparazzi kategória. Lehet, hogy újságírónak készült, csak útközben eltévedt.

Néha unatkozok, Alphonse sokat alszik, mint akit fizetnek érte, és nekem ilyenkor semmi dolgom, azon kívül, hogy emésztek. Gondoltam, megpiszkálom Al-t, hátha felébred, aztán majd fütyörészve közlöm vele, hogy nem én voltam, és ha szerencsém van, még el is hiszi. Ha más nem, hát ráfogom a kóbor szellemre.

Edward naplója 13

2011. 06. 16. (csütörtök)

Ilyet még nem látott a világ! Alphonse tornával indított reggel! Pontosabban átmászott a másik sarokba és aludt tovább, de hozzá képest ez rekord.

A másik nagyszerű dolog a mai napban az a vacsora volt: friss paradicsom, csak nekem. Fent mászkáltam a plafonnál és hirtelen ott termett a két üvegléc közt. Belógott az egyik fele, a másik meg kint volt, beszorította a kóbor szellem. Ha az orrom elé akasztják, legalább észreveszem... Szóval nekiestem, de bizony bonyolódtak a dolgok, amikor elfogyott a belógó rész. Én kimászni nem tudok (pedig már próbáltam), és nehezen értem el. Aztán jött Andi és elvette - már megint. De nem vitte messze, csak jobban bepasszírozta a két léc közé, s láss csodát, nem kellett tovább nyújtózkodnom érte. Azért haszna is van neki néha...

Edward naplója 12

2011. 06. 15. (szerda)

Reggeli kocogással indult a napom. Felmerült bennem, hogy fogyóznom kéne, de ha azt nem is, legalább mozogni, mert ha így folytatom, nem fogok beleférni a házamba. Furcsán nézne ki, ha a haslábam folyton kilógna... Ellent álltam a mai menünek is, és nem ettem egy falatot sem. Al példát vehetne rólam. Ő csak alszik, vagy netezik (a végén kocka lesz a háza) és enni sem ér rá. Rendszerint sürgős aludhatnékja szokott lenni, de úgy érzem, ezúttal én is elkaptam tőle. Keresek egy szimpatikus fűcsomót és bevackolom magam, ne zavarjon senki. Még a mobilomat is kikapcsolnám, ha lenne olyanom. Viszont van egy előnye annak, hogy nincsen: nem tudok egyetlen ébresztőórát sem beállítani és senki sem fog telefonon ébreszteni. Néha sajnálom az embereket, mikor arra kelnek, hogy üvölt a telefon...

Edward naplója 11

2011. 06. 14. (kedd)

Ma nagyon mérges lettem Andira. Reggel kaptam paradicsomot és mivel nem voltam éhes, délután kezdtem hozzá. Bejött a szobába és észrevette, hogy ebédelek, erre pofátlan módon nem elvette előlem? Felháborító! Persze, utána kaptam frisset, de akkor már megsértődtem, nem akartam hozzálátni. Ha ez még nem elég, hozott egy petrezselyemlevelet és le akart fizetni. De én nem vagyon megvesztegethető. Otthagytam mind a kettőt és inkább más elfoglaltságot kerestem. Átfutott az agydúcomon, hogy tán Al majd felkel és sörözünk egyet, vagy mit tudom én, de olyan lusta lakótársam van, hogy meg sem moccant. Annyira unatkoztam, hogy nekiálltam piszkálni, nem csikis. És nem is érdekelték az egyéni szociális problémáim. Sajnálatos, hogy csigák mennyire antitevékenyek tudnak lenni...

Edward naplója 10

2011. 06. 13. (hétfő)

De jó dolgom van, egész nap azt csinálok, amit akarok. Alphonse is elvan, mint csiga az esőben, leginkább alszik, de ma szokatlanul eleven volt és körbesasolt egyszer-kétszer. Ez a tag még nálam is lustább. De, ami a jó hír, hogy nem falánkabb. Micsoda szerencse. Nem kellett neki az alma sem, pedig tényleg ízletes darab pottyant le az égből. Na jó, az nem az ég, csak a terrárium ajtaja fent. Valóban, világraszóló csoda ez az üveg. Megkímél attól, hogy engem nyomorgassanak meg én kapjam a puszit. Komolyan, néha az emberekre rájön, hogy taperolni akarnak valamit, és nem vagyok oda az ötletért, hogy az a valami én legyek. Az viszont már nem zavar, ha az üveghez nyúlnak vagy nyitogatják az ajtót. Sőt, olyankor megnyúlik a szememet tartó kocsányom (öregem, de hülyén hangzik, de hát ez az igazság) és lesem, mit kapok. Azt hiszem, van még egy előnye a külön lakosztálynak: nem pakolnak rám semmit, nem lépnek rám, nem kaszabol a fűnyíró és akkor van eső, ha meleg van, így nem kell az időjárásra várni. Tiszta haszon...

Edward naplója 9

2011. 06. 12. (vasárnap)

Egész álló nap húztam a lóbőrt, néha kinéztem, Alphonse mit csinál, de ő sem volt túl aktív. Kaptunk paradicsomot meg paprikát, de meleg volt és nem voltam éhes. Alphonse körbejárta a fél terráriumot, de nemigen foglalkozott velem. Inkább csak bambult. Elég lomha egy alak, az biztos. Bezzeg én! Estefelé gondoltam, nagytakarítok. Andi csinált esőt és egész jó idő lett a növények közt, és totál belemerültem a házam tisztításába. Egyszer csak látom, elmegy aludni a laptop, minden sötét. Nem baj, gondoltam, nemsokára végzek én is. Folytattam a munkát. Aztán hallom, a kóbor szellem kimászik az ágyából és megáll a szoba közepén. Mindenhol sötét, nem tudtam, mit nézhet, úgysem lát semmit. Ekkor jöttem rá, hogy nem néz, hanem fülel: megy a szekrényhez, megy az asztalhoz, böködi a virágokat. Gőzöm sem volt, mit keres, de elég hülyén nézett ki... Egyre közelebb jött hozzám, de engem nem érdekelt, mit akar. Majd mormogott nekem valamit, talán azon volt kiakadva, hogy ahogy nyalogattam a házam falát, kaparó hangot adott ki, és ha jól vettem ki a nyavalygásából, ezzel nem hagytam őt aludni. Bocs, ez van. Aktív életet élek, alkalmazkodj hozzám... ^^

Edward naplója 8

2011. 06. 11. (szombat)

Legközelebb nem bújok el a pitypang levele alá, mert az infarktust hozom a kóbor szellemre. Legalábbis nagyon úgy tűnt.

Délelőtt Andiék elmentek, sejtésem szerint oda, ahonnan én is jöttem. Talán a fejébe vette, hogy egyedül unatkozom, és kitalálta, hogy kell neki még egy Edward. Szóval felpörögtek az események.

Én ugye, márványozott csiga vagyok, erre beállított tök másfélével. Ha jól hallottam, kimentek a piacra és megkérdezték a virágárust, van-e még csigája. A szomszéd virágos hallva ezt, kikukázott egyet nekik a levélszemetek közül. Emlékezett rá, hogy ott van egy, amelyik él. Nos, az új szomszédom azzal kezdte, hogy fürdés. Mondanom sem kell, milyen szaga volt. Pont, mint a levélszemétnek. Én aludtam, amikor beköltözött, így nem sokra emlékszem, de amikor a nagy nyüzsgésre kibújtam a házamból, éppen a nekiment az üvegnek. Ott szerencsétlenkedett, nem tudta mire vélni. Esküszöm, ilyen kulturálatlan egyént még nem láttam. Mint aki sose látott még házat meg ablaküveget. Biztosan barlanglakó volt...

Szóval ott matatott a százszorszépet taposva, és vagy egy óra kellett neki, mire rájött, milyen nagyszerű találmány az üveg. Gondoltam, odamegyek, üdvözlöm. Még az én hiperaktív tempómban is percekbe telt, mire elértem, de addigra már elvonult a házába.

Kukásnak szólították, elég fura nevet kapott. Később tettem egy kört, akkor ismét megmutatta magát és végre haverkodni is tudtam vele. Hát, messziről nem nézett ki olyan monumentálisnak, mint közelről... sokkal nagyobb nálam, egyszerű éti csiga. Estére új nevet is kapott, így már Alphonse-nak szólítom én is.

Edward naplója 7

2011. 06. 10. (péntek)

Emlékszem rá... fent aludtam el, de lent tértem magamhoz. Talán lehúzta a hátsóm a tegnapi extra adag sárgabarack. Logikusnak tűnő magyarázat... Ami a vacsorámat illeti, nos, mily meglepő, barack volt. Pont olyan, mint a tegnapi. Amolyan nekem való. Annyira megörültem neki, hogy összemaszatoltam a haslábam és fél órán keresztül pucoltam, mire elértem annyit, hogy legalább ne ragadjon... Jó, erre lehet mondani, hogy egyszerűbb lett volna odafigyelni, de ez csak utólag esett le.

Úgy tűnik, a kóbor szellem tervez valamit. Biztosan egy merénylet ellenem, de még nem tudom pontosan. Egyben azonban biztos vagyok: holnap tuti kiderül.

Edward naplója 6

2011. 06. 09. (csütörtök)

A tegnapi fűszál kicsit sok volt, vagy 10 percig ültem a WC-n, de én győztem. Amikor a kóbor szellemnek feltűnt, milyen ügyes voltam, eltakarította utánam a művem. Erről az eszembe jut egy macska ismerősöm, aki igencsak fiatal korában összepisilte a gazdi szőnyegét, majd büszkén kijelentette: "Ügyesen pisiltem." Hát, azért nem akarok ide jutni. Mentségére szolgáljon, még kölyök volt, ráadásul, a lassan tanulós fajtából.

Az est fénypontja a barack volt. Igen, a sárgabarack. Túltesz még az epren is, olyan zamatos és az íze, na, az pont nekem van kitalálva. Elhízni sem fogok, mert lemozogtam. Tettem két kört a terráriumban, de olyan fáradt lettem, hogy most korábban kell mennem aludni...

Edward naplója 5

2011. 06. 08. (szerda)

Ma leginkább aludtam, a múltkori tobozmászás enyhén izomlázat okozott, most kezdek helyrejönni. Találtam füvet a délutáni sétám alkalmával és mondjuk úgy, hagytam magam elcsábítani. Olyan szépen lengedezett felém, hogy már-már önként bemászott a számba. Nem szeretem megváratni az ebédem, így hát eleget téve óhajának mára jól is laktam. Legutóbb az epret ettem, ami bár sokkal finomabb volt, mégsem lehet minden nap ilyen extrém zsákmányom. Ma éreztem először, hogy ki kéne nézni a terráriumon kívülre is, persze csak az üvegen keresztül. Az asztalon két csokor petrezselyem virít, mosolyognak rám, meg még néhány ismeretlen növényféle, de azon szobai életmódot folytatnak, nem olyan guszták. Nem lehet mindenki tökéletes...

Edward naplója 4

2011. 06. 07. (kedd)

Olyan bosszantó dolog történt velem, amilyen ritkán adódik egy csiga életében. Tegnap mit vesződtem vele, hogy tiszta legyek, ma meg mire ébredek? Lent vagyok a talajon és kezdhetem elölről a mosdást. Amúgy tettem ma több felfedezést: sokszor nyitják ki az üvegláda ajtaját, amit valójában terráriumnak hívnak, továbbá amikor megszabadítanak az ételtől, amit nem ettem meg és adnak valami újat, azt hallom, hogy Edward így, Edward úgy, és rájöttem, hogy ez az Edward bizony én vagyok. Mivel eddig nem volt nevem, nem tudom, ez illik-e hozzám, vagy szép név-e, de még mindig jobb, mint a Falánk. Úgy hívtak az előző kertben, ahogy éltem, de ezt a nevet nem emberek adták, hanem a többi csiga. Mégiscsak szebben hangzik a mostani, nem? Bár ez az étkezési szokásaimat nem befolyásolja. Azt hiszem, a kóbor szellem rejtélye is megoldódott: Andinak hívják. Tudok neki örülni, amikor esőt csinál napi kétszer, főleg ebben a melegben esik jól.

Edward naplója 3

2011. 06. 06. (hétfő)

Estig aludtam, de nem lehetek olyan lusta, hogy ne mosakodjak. Ezzel az alapelvvel keltem fel, mikor a Nap már lefelé ballagott az égen. Legalábbis akörül lehetett az idő, mert ugye a Napot nem láttam, csak feltételeztem, hogy sétál a horizonton. Mindenesetre most aztán tiszta lettem, hurrá. Azt hiszem, indulnom kéne a szépségversenyen. Kár, hogy a ripityára tört házam miatt diszkvalifikálnának, de ez most mellékes, úgyis én nyernék, ha be tudnék nevezni.

Az a múltkori eper olyan fincsi volt, hogy egyfolytában csak rá tudok gondolni. Kérek majd egy étlapot, megnézném, mik szerepelnek még a választékban.

Ja, és a nagy kérdés, hogy mit csinál a csiga a házában, amikor egész álló nap ki sem jön - hát internetezik! Mégis mit gondolnak, csak az emberek értenek hozzá? Tévedés. Naplót írok, böngészek, és levelet írok a barátaimnak. Írnék, ha tudnám a címüket, de azt sajnos elkevertem, mert egy kicsit rendetlenség van. Ráérek majd később megkeresni, most megyek, alszok tovább.

Edward naplója 2

2011. 06. 05. (vasárnap)

Nem, nem álmodtam. Későn keltem, mire kidugtam az orrom a házamból, a kóbor szellem meg az öccse tereprendezést hajtottak végre a lakhelyemen. Lényeg a lényeg, jobb lett így. Van élő fű, medence (nem jakuzzi, de hát ne akarjuk már mindent egyszerre) meg kinőtt a földből egy toboz, ami nagyon tetszett. Felmásztam a tetejére és rájöttem, hogy onnan jobban belátni az üvegládát. Aztán dobtam a tobozt, mikor feltűnt, hogy az üvegen magasabbra tudok kúszni. Zseni vagyok, azóta a plafonon dekkolok és eszemben sincs megint összemocskolni magam a földdel. Majd holnap megfürdök, ma már nincs kedvem...

Edward naplója 1

2011. 06. 04. (szombat)

Azt mondják, új hely, új szokások. Ennek örömére mától naplót fogok írni. De kezdjük az elején. Egy zajos piacon ébredtem, még jó, hogy legalább annak a virágnak a tövében, ahol tegnap elaludtam. Ha jól emlékszem, a részeg emberekkel is gyakran megesik az ilyen, de én nem ittam egy kortyot sem, és ember sem vagyok. Csigának születtem.

Visszatérve a tartózkodási helyemre, az első gondolatom az volt, hogy jó lesz reggelire, és már éppen kezdtem volna nekiállni a leveleknek, mikor földrengés tört ki. Szerencsére, kiváló mozgáskoordinációval rendelkezem, így nem esett nehezemre egy helyben maradni. Meg aztán, minek is rohanjak, az ennivaló nem szalad el.

A földrengést átmeneti sötétség követte és kihasználva a helyzetet, kétszer annyit ettem, mint illett volna. Úgysem látja senki, különben is, falánk vagyok, beismerem. Már épp a levél végénél jártam, mikor újra napra kerültem és hirtelen valami emelni kezdte a házam. Szidtam is a környező fűszálakat, hogy miért kell elsodorni az asztalomtól, de körbenézve nem láttam egyetlen egyet sem belőlük. Ami azt illeti, a piacot sem láttam. És a virág is eltűnt a szemem elől. Na, mondom, itt a világvége.

Kissé szerencsétlenül lógtam lefelé. Utálok repülni, mert ilyenkor felkavarodnak a belső részeim. Elég kellemetlen helyzet. Aztán letettek egy lapátra, amiről lemásztam, de visszatettek rá. Vándorútra indult velem: végig a folyosón, le a lépcsőn, ki a szabadba. Beugrott még néhány fűszál is, majd sok-sok kilométer után (amit nekem megtenni legalább három évbe telt volna) tanácstalanul megálltunk. Talán a törött házamat bámulták, nem tudom pontosan. Már kezdtem feszengeni, amikor a lapátvivő sarkon fordult, s be a házba, fel a lépcsőn, végig a folyosón (iszonyatos ez a sebesség, kész Forma 1). Ezúttal egy zöld ládába kerültem, de ez legalább nem repült. Eszembe jutott, hogy visszamegyek a maradék levélért, és rohanni kezdtem. Elérve a láda tetejét nézek jobbra, nézek balra, virág sehol. Ekkor a lapátvivő kóbor szellem megint megjelent. Hozott egy üvegládát és látom ám, megy bele a virágföld, a reggelim, meg még néhány ehető dolog. Engem is odapakolt a maradék mellé, majd a kóbor szellem becsukta az ajtót az üvegláda tetején.

Itt ragadtam. A levelek és gyümölcsök szépen elfogynak, nekem meg annyi. Sőt, ha ez még nem lenne elég mára, a folyosóról a szobába kerültem. Mondhatom, szép kilátások. Az persze vígasztal, hogy háromhavi étel adagot kaptam. Az eper volt a legfinomabb.

Amikor lenyugodtak a kedélyek, aludtam egy nagyot, és estefelé arra ébredtem, hogy esik az eső. Furcsa volt, hogy a szobában hogyan eshet felhők nélkül, de hát feltételeztem, hogy a kóbor szellem ember, azok meg sok érdekes dologra képesek. Gondoltam, ha már felébresztettek, iszok, meg körbenézek. Nem tetszett a virágföld, tiszta sár lettem tőle, főleg, hogy kétszer felborultam. Inkább felköltöztem az üvegre, az tiszta is, sima is, meg fényesebb. Jó lesz végre aludni egyet, aztán majd meglátom, hol ébredek. Talán az egész mai napot csak álmodtam…