2011. 06. 27. (hétfő)
Al a legunalmasabb csiga, akivel valaha is találkoztam. Még a friss étkek illata sem csalja őt elő. Gőzöm sincs, mi lehet olyan érdekes a virágföldben, hogy elő sem dugja az orrát. Ha nem jönnének Andi szülei, hogy foglalkozzanak velem, tuti szétunnám magam. Hova az ördögbe mehetett az a szellem? Nem szép tőle, hogy ő lelécel, engem meg itt hagy ezzel a csődtömeggel. Na jó, Alphonse nem csődtömeg, de vele nem lehet könnyen szót érteni.
Megint Jázminról sustorogtak itthon. Már kezdem azt hinni, hogy nem vagyok elég érdekes egyéniség Andinak és elhagyott egy másik csigáért. Na, ez úgy hangzik, mintha féltékeny lennék, pedig nem. Cseppet sem! Kinek kell egy olyan ember, aki nem foglalkozik a házi kedvencével? Bár, ha nem foglalkozna velem, nem kérdezné meg a telefonba, hogyan vagyok és éppen mit csinálok és mit ettem és hányszor esett az eső a terráriumban és a többi... Talán most összezavarodtam kicsit, inkább megyek és alszok egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése