2011. 06. 30. (csütörtök)
Ma végre hazajött a gazdánk és hozott és üveget, benne az új lakótársunkkal. Elsőre így nem sokat láttam belőle. Aztán Andi megint kiakadt, hogy hogyan vagyunk képesek ilyen koszt csinálni pár nap alatt, és végül fogta a lapátot és kipucolta a helyünket. A baj csak az, hogy elfogyott a tiszta föld és elég kevés sikeredett ide, meg a növényzet is felettébb gyér, talán mert sietett valahová és leginkább Jázmin kedvéért tett rendet, hogy az üvegből ideköltözhessen. Alphonse előkerült két talajkupac közül és nagy nehezen erőt véve magán kibújt a házából. Mást sem lehetett hallani, csak ahogy morog, mert kevés a fű. Mondtam neki, hogy nem füvet kell enni, hanem paprikát, de elszólt, hogy nem enni kell a fű, hanem kirándulni akar benne. Tökfej.
De nem is róla akartam írni, hanem Jázminról. Olyan csini és cuki meg minden, csak kicsi. Igen, meglehetősen csenevész... A kóbor szellem elpárolgása után másztam rögtön üdvözölni és ő busznak nézett. Felugrott a házamra és várta, hogy átcipeljem a másik sarokba. Aztán megkérdezte, merre lehet kijutni. Mutattam, hogy a lécek fele, erre se szó, se beszéd már kint is volt. Én utána szóltam, hogy nem jó ötlet, mert az ennivaló bent van, de nem izgatta a véleményem. Még jó, hogy Anya épp erre járt és észrevette. Telefonált is Andinak, aki erre visszatoloncoltatta Houdinit (Jázmint) az üvegébe. Hát kellett ez neki? Meg nekem... Most aztán bámulhatom az üvegen keresztül és még csak beszélgetni sem lehet vele, mert nem hallja. Szörnyű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése