Edward naplója 53

2011. 07. 26. (kedd)

A menü káposzta volt, jelentem, fő a változatosság, de nem lesz a kedvencem. Al meg volt vele elégedve, de neki bármi jó, ami belefér a szájába és íze is van. Ő csinálja jól.

Most, hogy Jázmin napokig csak alszik, néha unatkozok. Régebben többet mászott elő a házából, és érdekesebb volt. Talán nem ártana még néhány lakótárs. A Babyk még kicsik, velük egy darabig még nem lehet számolni, de majd egyszer ők is felnőnek.

Volt ma egy kisebb takarítás, meg növényzet-felújítás, ami pont ráfért a terráriumra. Új cserépben új pitypang érkezett, és a régi csuma is megmaradt, bár az már senkit sem érdekel. Al első dolga az volt, hogy megrohamozza és estig szorongatta a szájában, mint aki attól fél, hogy valaki odamegy és felzabálja előle. Pedig nem megyek oda, csak ha már elengedte és nem néz oda. Nincs kedvem hallgatni, hogy ő találta meg előbb, meg hogy sokat eszek. Nem eszek sokat, pont ő az, aki egész nap tömi a képét és meg is látszik rajta. Be fog horpadni a cserép, ha még egyszer rákönyököl...

Edward naplója 52

2011. 07. 25. (hétfő)

Úgy szeretem, hogy sosem lehet tudni, melyik nap milyen vicces dolgot lát a csiga. Na igen, ma sétáltam és láttam, hogy Al a tálca szélénél legyeskedik és azt hiszem, alaposan belezúgott. Megértem, mindig finom dolgok vannak rajta, de azért ennyire nem kéne ha oda meg vissza legyen érte. Még mindig nem vagyok kibékülve vele, hogy Alphonse, akinek fiúneve van, egy rózsaszín tálcáért rajongjon. Ez olyan bizarr. Talán túl normális vagyok? Gyorsan nekem is fel kéne vennem valami extrém szokást...

Egyébként rajtunk kívül mindenki horkol, így csak mi találkozhattunk a banánnak hívott csodával. Édes, puha, és ragad. Ezek nagyszerű tulajdonságok, bízom benne, hogy legközelebb is ellátogat hozzánk (^_^).

Edward naplója 51

2011. 07. 24. (vasárnap)

Én nem tudom, mi van az utóbbi időben, nem kapunk reggelit és ha van, hogy böjtölni kell egész reggel. Jó, reggel általában alszunk, de ma épp ettem volna pár falatot. Szóval ott topogtam a tálcánk helyén és várnom kellett, mire Andi észrevette, hogy éhezem. Ez szörnyű. Még a végén le fogok fogyni...

Al most az útifűre szállt rá. A pitypangból csak csutka maradt, az is inkább barna, mint zöld. Aludtunk kicsit, délután Al az álmos fejével pont úgy könyökölt a cserépen, mint aki a kocsmában támasztja a pultot. Lógtak a szemei és bambult egy ideig, aztán összeszedte magát és tett egy kört. Fontos a mozgás is, Al a jó példa, én meg a rossz. Most éppen visszabújok folytatni a pihenést.

Edward naplója 50

2011. 07. 23. (szombat)

Na, én megmondtam tegnap! Úgy tudtam! Alphonse ma kiölte a pitypangot és nem törődve azzal, hogy én éppen szundikálok, jött nyavalyogni, hogy mind elfogyott. Miért nem Jázmint keltette föl? Azért én nem fogok aggódni, hogy éhen hal, alighogy lehadarta a növény sanyarú sorsáról a borzasztóan tragikus történetet, már ment is a tálához, mikor a kóbor szellem friss paprikát hozott. Volt ott minden, persze, nem csak paprika, de Al furcsa mód rákapott az utóbbi időben. Változnak az ízlések, nemrég még csak füvet evett vagy semmit. Én is változok, például nem rohanom le a barackot, mert tudom, hogy egy-két nap múlva is fogok kapni. Leszoktam róla, hogy úgy viselkedjek, mint a menhelyi kutya és mindent felzabáljak, amit az orrom elé raknak. Bár ehhez idő kellett...

Edward naplója 49

2011. 07. 22. (péntek)

Végre megbizonyosodtam róla, hogy két Baby van! Egyik kisebb, mint a másik... Hogy mikor lesz ezekből a kölykökből szemmel is látható csiga, nem tudom, de a vacsorájuk a fél reszelőnyelvemre se lenne elég, ezek meg mintha hegyre másznának, mikor mennek enni. Olyan álmos vagyok, úgy érzem, most le tudnám pipálni Jázmint, ha versenyeznénk. Bár az macerás, most nincs kedvem odamenni hozzá, kihívni, megkérni Alt, hogy legyen bíró... Most inkább csak alszok, aztán legközelebb versenyzek. Al különben sem ér rá, a piytpang másik felénél jár. Látom szomorú sorsát, ki fogja végezni, aztán hallgathatom, ahogy panaszkodik. Már előre sajnálom magam...

Edward naplója 48

2011. 07. 21. (csütörtök)

Az egyik Baby olyan élénk lett, mikor nekiállt esni az eső, nem ismerek rá. Bezzeg Jázmin, most már tényleg kezdem félteni az alvásrekordomat! Jó, kicsit edzettem: aludtam én is, csak a naplót akartam megírni, mert képes vagyok elfelejteni néha. Az én agyam kapacitása is véges, de tudom, hogy jóval okosabb vagyok, mint néhány ember... ezt nem én mondtam. Al viszont nem áll a helyzet magaslatán, ha agyi szintről meg gazdasági érzékről van, szó. Ma is pusztította a pitypangot, hiába magyarázom neki, hogy hagyja nőni kicsit, különben tönkremegy. Falra hányt borsó. Borsó... azt még nem ettem, szívesen megkóstolnám. Persze, nem a falra felszolgálva, jó lesz nekem a tálcán is. Lehetőleg akkor, amikor Al éppen alszik...

Edward naplója 47

2011. 07. 20. (szerda)

Én vagyok az új Duracell-nyuszi. Akarom mondani csiga. Egész nap jöttem-mentem itthon, néha belebotlottam Alphonseba, de más nem láttam. A Babyk és Jázmin is alszik, talán túlzásba is viszik. Egy biztos: ha mindenki ilyen békés, lehetetlen, hogy bárkivel is összekapjak. Olyan jó csigának lenni, ha akarom alszok, ha akarok enni, hát eszek. Ma például Al felzabálta a káposztám, a paprikám, és a fűcsomót is megcsócsálta. Olyan jó csigának lenni, ha mások nekem hagynak vacsorát...

Edward naplója 46

2011. 07. 19. (kedd)

Vannak, akik nem tudnak beletörődni a vereségbe és szakadatlanul próbálkoznak, hogy túlszárnyalják mások rekordjait. Ez Jázmin. Amióta elvesztette a párbajt, csak alszik. Ha ennyit edz, a végén még félnem kell tőle, hogy elhódítja tőlem a kupát. Ts.

Láttam Babyt inni, nagyon vicces, annak a pici csigának a palackkupak egy egész Balaton... jó, nem illik másokon jót röhögni, de messze van még az én méreteimtől (és én sem vagyok nagy...).

Veszélybe került a berendezés a terráriumban: Al belelendült a pitypang-evésbe és a fele növényt kiirtotta. Remélem, nem felejtette el, hogy én is itt vagyok és én is szoktam enni, igaz nem olyan hihetetlen mennyiségeket, mint ő. Tessék, ezen rágódok egész éjjel, ahelyett, hogy ennék. Mindenki alszik, csak én vagyok fent, mint aki most próbálja bepótolni a sok alvás közben elmulasztott fennlétet.

Edward naplója 45

2011. 07. 18. (hétfő)

Megnyertem a "ne-csináljunk-semmit" versenyt! Jázmin nem bírta tovább a semmittevést és sétált egyet, így az abszolút győztes én vagyok. Al még az elején diszkvalifikálva lett a tornagyakorlatok miatt. Őszintén szólva nem zavartatta magát... egész délután vakaródzott a vacsorázós tálca szélében, nagyon odavan érte, minden nap meglátogatja. Kezdem azt hinni, hogy valami identitászavarral rendelkezik. Azért mégis, rózsaszín tálca, neki meg fiúneve van... oké, a csigák fiúk is meg lányok is, de legalább a nevekhez igazodjunk, ha mást nem is. Az egyik Babyt láttam tipegni az üvegben, rejtély, hogy a másik merre jár, de legalább egyikük biztos megvan még. Visszatérve Al új személyiségére, ma nagyon látványosan vonzódott a cserepes pitypanghoz. Lenyűgöző, hogy képes órákon keresztül nyammogni rajta...

Edward naplója 44

2011. 07. 17. (vasárnap)

Folytatva új hobbimat, a "ne-csináljunk-semmit", azt bambultam, hogy Al mennyit változott. Aktivitásának következményeként máris körbe van koszolva a terrárium, például megáll az üvegen és végzi, ami épp az eszébe jut. Sőt, ha ez nem lenne elég szokatlan Alphonsetól, a korábbi alvóbajnoktól, odamegy az ajtóhoz és ott strázsál, mint aki ki akar menni. Ha meg elunja, leengedi a csápjait, mint aki tornagyakorlatokat végez. Olyan röhejes ilyen fejjel, lóg a szeme, mint a kutyák füle. Igaz, hallani nem hall vele, de legalább lát. Én továbbra is versenyt szundítok Jázminnal. A Babyk meg fogalmam sincs, mit tevékenykednek, mert még nekem is nagyító kell, hogy lássam őket. Sebaj, hamar felnő az ifjúság. Jaj, ezt most úgy írtam, mint aki már öreg, pedig erről szó sincs!

Edward naplója 43

2011. 07. 16. (szombat)

Úgy szeretem, amikor friss "bútorokat" kapunk, finomak, jól el lehet bújni köztük és kiváló edzéstervet lehet felépíteni rájuk. Ezúttal cserepes növényeket kaptunk. Jobban mondva a szokásos felhozatal, csak cserépbe pakolva. Először nem értettem, vajon mi ennek az előnye, aztán azon merengtem, hogy talán jobb is. Tudja az, aki csinálja. Nem, nem vagyok ennyire lusta, de nekem csak az a lényeg, ami az eredmény. Tehát nagy cserepek, nagy növények. Éhen halni azt nem fogok. Na, tulajdonképp csak amiatt keltem fel, hogy ellenőrizzem a munkát, szóval megyek vissza aludni. Jázmin is ezt teszi. Rájöttem, hogy a lustaság egészséges...

Edward naplója 42

2011. 07. 15. (péntek)

Felakasztottam a házam a plafonra és a reggeli takarításnál azzal a lendülettel le is löktek a virágföldbe. Hát ezért szüttyögtem annyit vele, hogy egyenesen száradjak oda? A fűhöz nem sok kedvem volt este, csontszáraz mind, pedig volt locsolva. Egyszerűen csak nem bírják a strapát. Ahogy felébredtem a puffanásomra reggel, ki is másztam a házamból, láttam, ez a lökött Al úgy eszi a frissen akkor kapott paprikacsumát, hogy megállt a tálca szélén, elkapta a szájába lógó részt és elkezdte behúzni a képébe. Nemhogy közelebb menne hozzá, á, dehogy... Ennyi ésszel szabadlábon... Ezzel csak azt érte el, hogy kivonszolta a reggelimet a földere, de nem problémázok ilyen semmiségen, hiszen tele van a tálca minden földi jóval. Majd nézek valami mást. Barackot, vagy paradicsomot, csak aztán nehogy mérgezést kapjak a sok gyümitől.

Délután Alphonse feltalálta a jakuzzi fogalmát. Illetve valami olyasmit alkotott, és ki fogom próbálni én is. Szóval azt úgy kell. hogy fogod a hátsó feled és belehelyezed a medencébe. Adott a 40 fok, mi sem jobb egy kis hűs víznél, után fogod a tálcáról kiszedett csumát és odahúzkodod magadhoz. Így aztán ehetsz, miközben hűtöd magad. Nagyon menő dolog!

Aki viszont nem ennyire strandolós csiga, annak van egy másik lehetősége - elkapja a kódor szellem és lemossa róla a földet! Ez tán nem olyan kényelmes... de hatásosnak hatásos. Egy biztos, Jázmin fölébredt végre és tett egy kört meg evett.

Aztán jött este a fekete leves, a nagy pacsálástól megpenészült egy fűszál és Andi kilakoltatta az összeset, csak a széleslevelű útifű maradt. Azon veszekedtünk reggelig, hogy ki aludjon a tövében, mire felkelt a nap és értelmét vesztette a vita. Ezt jól megcsináltuk...

Edward naplója 41

2011. 07. 14. (csütörtök)

R.I.P. Mütyűr. A gyerekek meg az idősek és a meztelen csigák nem bírják a meleget. Sajnálom nagyon, Al teljesen le volt törve, mikor megtudta. Már úgy várta, hogy visszaköltözzön hozzánk és tessék, most ilyen szörnyűség történt. Szegény Alphonse önmagát nem kímélve edzésbe kezdett, hogy el tudja vonni a gondolatait a történtekről. Próbálok segíteni neki, mert hát én is átérzem, reggel is beszéltem a fejével. Jázmin még nem tudja, majd elmondom neki, ha felébred és jön enni. Amúgy Al sem ment semmire a nagy hajtással, de most legalább láttam, hogy ő is szokott mosakodni...

Edward naplója 40

2011. 07. 13. (szerda)

Nemrég volt lakásfelújítás és tessék, megint nyakig, akarom mondani csápig csúszok az elszáradt növényekbe. Ebből levonom a következtetést, hogy ők sem viselik jól a nyarat. Megérett már egy növényzetcserére a terep, nem szeretem a lepusztult kégliket. Hahó! Kóbor szellem! Gyere és takaríts ki...

Kaptam ma valami különlegességet. A többiek aludtak, ők még nem látták, de én máris degeszre ettem magam belőle - itt a folyosón termett, nagy és piros és hű, de finom volt! Igen, beértek a paradicsomok. Eleinte féltékeny voltam rájuk, hogy a kóbor szellem olyan sokat foglalkozik velük (most gondolj bele, etetni őket, itatni őket meg kapálni meg ha jön a vihar, becipelni...) és úgy voltam vele, azt az időt tölthetné az én abajgatásommal is, de már örülök neki, hogy nem teszi. Egyik részről a paradicsomokat megeszi, engem remélem nem, másfelől ha foglalkozik velük, akkor a megtermelt parikból azért nekem is csurran-cseppen (^_^) nem vagyok ám haszonleső, csak nem szeretem a francia konyhát...

Ó, és még valami: előkerült egy másik Baby! Illetve két lehetőség van - Baby kimászott a hálón keresztül az üvegből és Andi megtalálta ismét nálunk, vagy tényleg egy Baby 2-vel van dolgounk. Ez esetben Baby neve innentől kezdve Baby 1. El vagyok ragadtatva nagyszerű probléma-megoldó képességemtől...

Edward naplója 39

2011. 07. 12. (kedd)

Amit az ember a saját szemével lát, azt általában el is hiszi. Ha nem látnám, mennyire ki lett ütve Baby a tegnapi túrától, biztos nem hinném el... Még Mütyűr is, pedig neki aztán nincs mázsás súly a hátán. Mondjuk, pont én beszélek, azon kívül, hogy blogot írok, nem csinálok semmit. Még mindig itt parkolok Al mellett, és lám, a tegnap perlekedő két ifjonc is egymástól egy centire alszik. Tegnap még minden apróságért egymásnak ugrottak volna, ma meg már el is van felejtve. Egy biztos: jobb helyük van a kis üvegben, a terráriumban száz százalék, hogy elvesznének és mennének ki a tuja alá a következő takarításkor. Igen, a tőlünk leselejtezett talaj meg növények a szomszéd tuja alatt végzik, mint tápanyagforrás. Büszke vagyok rá, ezek szerint a kis csomagjaink hasznosak tudnak lenni. Vagy csak elkapott valami környezetvédő hév és beképzelek dolgokat. Hmmm, ráfogom, hogy foglalkozási ártalom...

Edward naplója 38

2011. 07. 11. (hétfő)

Jázmin teljes mértékben mellőz engem. Tudom, hogy nem mindenki bírja az egoista lakótársakat, de lehetne valamivel jópofibb. Viszont ami vigasztal, hogy Alt és levegőnek nézi, illetve semminem sem néz bennünket, mert ki sem dugja a csápját a házából. Egyszer már szívesen megnézném, hogy van neki berendezve. Nem tudom, miért, de olyan haverkodós hangulatom volt ma, hogy odaköltöztem Alphonse mellé. Mint a jó testvérek. Meg mint az okosok, mi csak pihiztünk. Az izgága fitatalság meg rótta végtelen útját, szó szerint. Baby a fejébe vette, hogy körbejárja a nagy befőttesüvegét, csak mire a végére ért volna, kiment a fejéből, hogy pontosan honnan indult, hogy vagy háromszor tekerte körbe magát. Nem kis teljesítmény egy minicsigától... Mütyűr a másik fele, az se tud nyugton lenni, ott lábatlankodott egész nap Baby útjában. Csoda, hogy megvannak egymás mellett, pedig két dudás egy csárdában... Hát igen, az egyiknek arra van szája, hogy van háza, a másiknak meg arra, hogy neki nincs és nem kell állandóan cipekednie... néha úgy gondolom, hogy Mütyűrnek igaza van, előfordul, hogy szívesen letenném én is, mint egy lakókocsit.

Edward naplója 37

2011. 07. 10. (vasárnap)

Megdőlt a hőmérsékleti rekord, én meg kezdek szétfolyni. A légkondi sem bír el ekkora sivatagi hőséggel, kezdek kételkedni benne, hogy mérsékelt éghajlatú országban élek... Andi ma végre hazajött (olyan, mint a távirat, illetve már leginkább e-mail, jön és megy, már itt sincs) és végre kaptunk behűtött vacsit. A hideg rendben volt, csak éppen enni nem volt kedvünk, így talán bosszúból, de meg lettünk fürdetve. Jó, nem feltételezem, hogy undok lenne, talán csak ha hűtjük le magunkat kívülről, akkor gondolta majd kívülről megteszi... olyan volt, mint a strandon. Mindenesetre kiderült, hogy híztunk, meg is szólt minket, hogy milyen kövérek vagyunk. Engem nem zavar, ugyanis én így is elbírom a házam.

Edward naplója 36

2011. 07. 09. (szombat)

Hát ma semmivel nem lehet rávenni, hogy előbújjak a házamból... negyven fok árnyékban, szárazság és porfelhő. Na jó, a porfelhő nem itt van, de még a huzat sem tud enyhíteni a forróságon. Csak egyszer néztem ki, de mikor láttam, hogy mindenki csukott ajtók mögött hajtja a klímát, úgy gondoltam, én is bevágom a ventilátort a sarokba és rendelek egy légkondit. Vannak országok, ahol heteken keresztül így lehet elviselni a nyarat. Most aztán modern csiga lettem!

Edward naplója 35

2011. 07. 08. (péntek)

Most, hogy már két nap elmúlt, elmentem megnézni azt a furcsa növényt, de kiderült róla, hogy nem is növény. Egy hálós valami, zöld és nem ehető. És jaj nekem, ami a legnagyobb bánatom: nem tudom kidugni a fejem az üveglécek közt. Jó, hogy ott a tálca és a vacsit nem a lécek közé kapjuk, de olyan poén volt néha kikukkolni. Most mivel fogok szórakozni, ha a többiek alszanak??? Keresnem kell mást. Első próbálkozásom a fűcsomó volt. Egyik ultravékony szálról a másikra próbáltam átegyensúlyozni magam, és nagyon jól ment. Egészen addig, míg Andi megjelent és elkezdett vihogni a repülő csiga miatt (azaz rajtam röhögött) mert nem látszódott a fűszál. Erre leestem... Nem szép dolog így kizökkenteni valakit, miközben a szó szerinti fennmaradásért küzd. Ennyit a kötélmászós projektről, majd csinálom, ha nem látja... pedig nem is voltam olyan béna. Még a málnavacsival sem fog tudni lefizetni, de nem ám! Nem. Bár a málna finom. Talán mégis megvehető vagyok. De csak most.

Edward naplója 34

2011. 07. 07. (csütörtök)

Nem mondhatom, hogy embertelen meleg van, inkább csigátlan meleg... nekünk könnyű a dolgunk, befészkeljük magunkat a házunkba és majd' mindent kibírunk, de szegény Mütyűr, még a szellőztetés, műeső meg a vegyestál ellenére sem vagyok biztos benne, hogy jól bírja. Á, igen, igen, ha már Mütyűrt szóba hoztam... ma ismét hívatlan vendég került a helyünkre. Kezdek hozzászokni. A kis miniatűr házas a Baby nevet kapta, és olyan pici, hogy én is alig látom... most összeköltöztették Mütyűrrel és jól megvannak. A meztelen csiga hozzá képest egy felhőkarcoló. Csak hogy a méreteket érzékeltessem. (A legkisebb pohár oldalán mászkált, mikor fotózták, a képen a minipohár kb. gleccserméretűnek tűnik. Vajon kinek a kölyke lehet...?

Edward naplója 33

2011. 07. 06. (szerda)

Nem is tudom, mint írjak. Azon kívül, hogy Alphonse egészen aktív, (komolyan mondom, ha így folytatja, szép kockahaslába lesz) nem történt semmi. Egészen lekötötte az a tő széleslevelű útifű, amivel babrált. Én is mint a mérgezett egér, mentem körbe-körbe. Nem igazán tudom, hova igyekeztem, mert mire odaértem volna, elfelejtettem... ennek örömére, mivel éppen a paradicsom mellett parkoltam le, belenyammogtam kicsit. Mütyűrt néztem még, mit csinál most, hogy egyedül van, de elvolt, mint hal a vízben. Kapott ő is mindenből. Jázmin végre haverkodott velem, bár nem tartott sokáig - meglátta a barackot és máris dobva voltam. Nem óhajtok az efféle kudarcokról hosszasan írkálni, nem látom értelmét; időnk mint a tenger, kialakul majd ez is.

Ja igen, amit még nem említettem: bezöldült a terrárium! A fél tetőt elfoglalta valami furcsa növény... meg egy érdekes, rózsaszín tálca költözött be hozzánk. Én mondjuk hamar megszerettem, mert rajta volt a vacsi, a növénnyel meg úgy vagyok, hogy megnézem egyszer, ha arra járok...

Edward naplója 32

2011. 07. 05. (kedd)

Nahát, már egy hónapja itt lakok a terráriumban. Talán nőttem is azóta valamicskét, hogy ide költöztem. Erről jut eszembe, sárgadinnyét eddig még nem kaptam. Jelentem, finom... Igaz, nem voltam éhes, így nem másztam le érte, de Andi megmutatta (azaz odapöttyintette az üvegre az orrom elé, miközben sétáltam). Érdemes lesz számon tartani, a többiek még nem is tudnak róla, hogy új fogás szerepel az étlapon. Talán marad belőle valamennyi, Alphonse és Jázmin is füveztek vacsoraidőben, biztos kevesebb fér majd beléjük... Olyan furcsa Al-t a felszínen látni. Nem zavar, csak szokatlan. Esetleg felvehetné a napirend ritmusát, hátha akkor lehetnének többször közös programjaink. Például mehetnénk golfozni, vagy szervezhetnénk egy LAN-partit. Még gondolkodok különféle lehetőségeken, hátha találok olyat, ami neki is tetszik.

Igaz, Mütyűr már nem lakik velünk, mert kirakták Jázmin üvegébe, mondván, pici és veszélyes még neki a terráriumban lakni, de megemlítem, hogy sokat eszik. Alaposan megcsócsált egy levelet, és méretét meghazudtolóan tud pusztítani. De ha így folytatja, hamarosan megnő és megint velünk lakhat. Mondjuk, lehet Al házi kedvence...

Edward naplója 31

2011. 07. 04. (hétfő)

Tegnap ezer dolgot írtam a naplómba, el is tettem, de történtek események ezután is. Például egy hívatlan vendég jelent meg a terráriumban. Láttam, hogy Al haverkodik valakivel. Azt hittem, Jázminhoz beszél, de emlékeztem rá, hogy ő két fűszál közt elbújva alszik, tehát hozzá nem lenne sok értelme beszélni, így közelebb mentem, hogy megnézzem, mit talált Alphonse. Először nem is tűnt fel, olyan pici volt. Majd' hanyatt vágódtam, mikor közelebb kúsztam, s látom ám, egy meztelen csiga az illető. Váratlan fordulat. Kíváncsi vagyok, mi lesz most, hogy Andi megtalálta. Egyelőre nem lakoltatta ki, sőt, nevet is kapott. Ő lett Mütyűr. Ilyen idióta neve kevés egyénnek van a világon, az egyszer biztos...

Ezen kívül említésre méltó az a darab szépia, amit ma találtam a barackom mellett. Illetve Al barackja mellett, mert ő evett belőle még tegnap, én csak belenyaltam, de aztán a szépia érdekesebbnek tűnt. Ó, igen. Alphonse a tegnapi fürdés után szokatlanul aktív maradt és ez a mai nap is kitartott, még füvet is evett. Talán nem reménytelen eset. Ami Jázmint illeti, ő is a fűszálat választotta, de hamar illegalitásba vonult, azt hiszem, idő kell még neki, mire megszokja az új környezetet.

Edward naplója 30

2011. 07. 03. (vasárnap)

Egy borongós, évezrednek tűnő nap után mozgalmas estém volt. Kedves gazdám megjelent, ezúttal nem csak háromnegyed órára. Miután végighallgattam a szokásos 'mekkora rendetlenséget tudtok ti csinálni' előadást, végre nekilátott a takarításnak. Mérhetetlenül álmos voltam, egész nap aludtam, így későn vettem észre, hogy lapátra tettek. A szó legszorosabb értelmében. A lapáttal aztán a tálcára kerültem, ahol már ott lakmározott Al, ha jól emlékszem, petrezselymet tömött magába. Al-t mindenki ismeri: ha lerakják, ott marad, pláne, ha elé tesznek valami ehetőt. Én nem vagyok ilyen ostoba. Pont olyan, mintha lefizetnének, de én nem hagyom magam megvásárolni egy levélnyi petrezselyemmel - én utazni szeretek. Talán nem is házam van, hanem lakókocsim... Na, a lényeg a lényeg, mivel Alphonse olyan szépen egy helyben maradt a takarítás alatt, Andi el volt ájulva tőle, hogy milyen jól nevelt. És akkor, ennek ellenpéldájaként ki más lenne felhozva, mint én? Persze, logikus... kétpercentként visszatett a tálca földes részére. Amíg volt türelme pakolászni, merthogy én, a neveletlen csiga, addig próbálkoztam, míg végül megunta és hagyott hogy garázdálkodjak kicsit.

Jázminban is emberére, akarom mondani csigájára talált. Ő is követte a példámat is végigszlalomozott az üvege tetején. De vele nem veszekedett senki, nem értem, miért. Bezzeg velem nem kivételezik.

Miután kimosta a helyünket, hozott megint sok élő füvet, útifűt, még leveleket is, amik meg is lettek mosva, így jó párás lett a terrárium légtere. Már azt hittem, mehetünk felfedező útra, mikor felkapott és elvitt fürdeni. Nem vagyok oda az efféle ötletekért. Nem is voltam koszos. Viszont Alphonse is víz alá lett dugva (de legalább arra figyel ilyenkor, hogy tüdős csigák vagyunk, és a víz nekünk fullasztó élmény tud lenni...). A földből előásott mocskos fekete Al-ból szép, fényes házú barna csiga lett. Mint egy mosóporreklám (^_^) Itt hívom fel mindenki figyelmét, a csigák nem szeretik a mosószert és nincs is szükségük rá, mondom ezt a félreértések elkerülése végett. Szóval Al a művelet után csöpögve beköltözött mellém, és végre, Jázmin is megszabadult az üvegjétől.

Edward naplója 29

2011. 07. 02. (szombat)

Nagyon bírom, hogy minden családtag jön és szórakoztat, mikor Andi nincs itthon, és még a menü is ugyanolyan gazdag, mint általában. Ami mégis a legjobban szokott tetszeni, amikor új lakó érkezik és fogalma sincs, hogy itt napi kétszeri étkezés a napi egyszeri takarítás meg légcsere a minimum. Vegyük például Jázmin esetét: van külön üvege és még csak most esett le neki, hogy amit az oda beraknak, az nemcsak hogy ehető, hanem még finom is. Kétségtelen, hogy az én fajtám... pont olyan könnyű levenni a lábáról egy darab sárgabarackkal, mint engem. Konkrétan úgy történt a dolog, hogy megtalálta és megkóstolta, majd a végén nem láttam mást, csak egy nagy adag gyümölcsöt, benne egy pici csigával... igen, szó szerint beette magát a barackba és az egész úgy mozgott miközben rágta, mint valami elvarázsolt sárga hegy, benne egy csigaszellemmel. Talán túl sok horrort nézek, nem tudom, bár ez a látvány minden volt, csak horror nem. Inkább amolyan paródia...

Edward naplója 28

2011. 07. 01. (péntek)

Rájöttem, hogy nem szeretem az üveget. Nem viszi jól a hangot. Legalábbis ha arról van szó, hogy megkérdezzem Jázmintól, hogy van, nem valószínű, hogy választ kapok. Nem akarok folyton minden apró részlet miatt háborogni, mert azt fogják hinni rólam, hogy fűszálhasogató vagyok, de azért írok naplót, hogy minden nyavalyámat megosszam azokkal, akik képesek mindezt végigolvasni... Amúgy a mai, unalmas napról csak annyit szerettem volna megjegyezni, ahogy milyen vicces, amikor itthon fogytán van a föld, s kevés jut a terráriumba, Alphonse ugyanúgy elbújik, ahogy szokott, csak éppen kilóg a háza felső emelete. Valamiért mulatságosnak találom ahogy inkognitóban van és mégsem... XD

Edward naplója 27

2011. 06. 30. (csütörtök)

Ma végre hazajött a gazdánk és hozott és üveget, benne az új lakótársunkkal. Elsőre így nem sokat láttam belőle. Aztán Andi megint kiakadt, hogy hogyan vagyunk képesek ilyen koszt csinálni pár nap alatt, és végül fogta a lapátot és kipucolta a helyünket. A baj csak az, hogy elfogyott a tiszta föld és elég kevés sikeredett ide, meg a növényzet is felettébb gyér, talán mert sietett valahová és leginkább Jázmin kedvéért tett rendet, hogy az üvegből ideköltözhessen. Alphonse előkerült két talajkupac közül és nagy nehezen erőt véve magán kibújt a házából. Mást sem lehetett hallani, csak ahogy morog, mert kevés a fű. Mondtam neki, hogy nem füvet kell enni, hanem paprikát, de elszólt, hogy nem enni kell a fű, hanem kirándulni akar benne. Tökfej.

De nem is róla akartam írni, hanem Jázminról. Olyan csini és cuki meg minden, csak kicsi. Igen, meglehetősen csenevész... A kóbor szellem elpárolgása után másztam rögtön üdvözölni és ő busznak nézett. Felugrott a házamra és várta, hogy átcipeljem a másik sarokba. Aztán megkérdezte, merre lehet kijutni. Mutattam, hogy a lécek fele, erre se szó, se beszéd már kint is volt. Én utána szóltam, hogy nem jó ötlet, mert az ennivaló bent van, de nem izgatta a véleményem. Még jó, hogy Anya épp erre járt és észrevette. Telefonált is Andinak, aki erre visszatoloncoltatta Houdinit (Jázmint) az üvegébe. Hát kellett ez neki? Meg nekem... Most aztán bámulhatom az üvegen keresztül és még csak beszélgetni sem lehet vele, mert nem hallja. Szörnyű...

Edward naplója 26

2011. 06. 29. (szerda)

Ha Andi hamarosan nem tolja haza a képét, fel kell vennem egy másik takarítót. Az odáig rendben van, hogy a rumlit mi csináljuk, de a rendrakás az ő feladata. A másik oka háborgásomnak, hogy amíg nem jön, Jázmint sem fogom látni. Márpedig én látni akarom. Most rögtön! Pf, hisztivel nem megyek semmire, kénytelen leszek várni. Al még mindig metrót játszik, leköltözött a föld alá és ott is maradt. Így lesz belőle később olyan kövület, ami a dinoszauruszok idejéből is ránk maradt. Alphonse, a Csigusz metrókopiusz.

Annyi minden ennivalóm van, hogy nem tudom, hova nézzek. Azt meg végképp nem, hogy melyik legyen az első fogás. Talán a málna. Vagy a meggy. Esetleg a cseresznye? Mint az aranyhal a gömbakváriumban. Fordul egyet, 'jé, új szekrény' fordul még egyet 'jé, új asztal' még egyet 'nahát, új CD-állvány' még egyet 'jé, új szekrény'... Azért én idáig nem jutok, a terrárium négyszögletes. Meg aztán olyan ostoba sem vagyok, mint egy hal. Persze köztük is vannak okosak, de azokat delfineknek hívják és nem igazán halak, bár ez talán részletkérdés...

Edward naplója 25

2011. 06. 28. (kedd)

Az üvegrács még mindig a szétkent baracktól illatozik, de már kezdem unni, hogy egyfolytában érzem. Azért a jóból is megárt a sok... Ezen átlépve pedig ma megtudtam az igazságot rólam és a vetélytársamról, aki pedig nem holmi ellenfél, hanem az új lakótársam. Csak még nem lakik itt. Szóval a történet úgy néz ki, hogy drága gazdám vidéken üdül, közben talált a meggyfán egy pont olyan egyént, mint én vagyok. Azt hallottam, mindenben hasonlítunk: egyfolytában mászkál (na nem mintha én hiperaktív lennék, vagy ilyesmi) sokat eszik (és sokat is kell takarítani utána) és olyan csini, mint én vagyok. Ennek kimondhatatlanul örülök, sőt, már alig várom, hogy beköltözzön. Persze, ez körülményes lenne Andi nélkül... Jó, nem várom, hogy üvegestül guruljon idáig - mármint Jázmin -, de azért csipkedhetné magát. Utálok várni. Főleg, hogy Al semmi életjelet nem ad magáról. Oké, oké, tudom, hogy csak alszik, de állandóan azt hallom, hogy 'nem halt meg? Hogy bírja ilyen sokáig?' Ó, ha tudnák, hogy mi, csigák akár hat hónapig is képesek vagyunk téli álmot aludni anélkül, hogy a szívverésünk és a légzésünk leállna. Na, ezt csinálja utánunk bárki! De azért remélem, hogy drága testvérem nem azt tervezi, hogy már most nekiáll annak a bizonyos téli álomnak...

Edward naplója 24

2011. 06. 27. (hétfő)

Al a legunalmasabb csiga, akivel valaha is találkoztam. Még a friss étkek illata sem csalja őt elő. Gőzöm sincs, mi lehet olyan érdekes a virágföldben, hogy elő sem dugja az orrát. Ha nem jönnének Andi szülei, hogy foglalkozzanak velem, tuti szétunnám magam. Hova az ördögbe mehetett az a szellem? Nem szép tőle, hogy ő lelécel, engem meg itt hagy ezzel a csődtömeggel. Na jó, Alphonse nem csődtömeg, de vele nem lehet könnyen szót érteni.

Megint Jázminról sustorogtak itthon. Már kezdem azt hinni, hogy nem vagyok elég érdekes egyéniség Andinak és elhagyott egy másik csigáért. Na, ez úgy hangzik, mintha féltékeny lennék, pedig nem. Cseppet sem! Kinek kell egy olyan ember, aki nem foglalkozik a házi kedvencével? Bár, ha nem foglalkozna velem, nem kérdezné meg a telefonba, hogyan vagyok és éppen mit csinálok és mit ettem és hányszor esett az eső a terráriumban és a többi... Talán most összezavarodtam kicsit, inkább megyek és alszok egyet.

Edward naplója 23

2011. 06. 26. (vasárnap)

Ma sem láttam a kóbor szellemet, de kárpótoltak egy barackkal. Na, annak és érdekes története volt, Anya jött, hozott esőt, aztán nem zárta be az ajtót, mondván, hogy hozza a vacsorát. Jött is, de elfelejtette, hogy az ajtó nyitva van és a lécek alá van tolva, majd megkísérelte belegyömöszölni a sárgabarackdarabot a két üveg közé. Ez még rendben van, csak mikor ezt észrevette, ahogy visszahúzta az üveget, szét is kente... Nem baj, ez a szobaillatosító nagyon bejön nekem, csak sokat vagyok éhes tőle. Vajon miért? Nem tudom. Ó, igen! A tegnapi hírekhez hozzátéve, kiderült, hogy a csiga, amiről beszéltek, nos, Jázminnak hívják, és ő lakott a meggyfán, de hogy mi köze hozzám, az még ködbe burkolózik. Mindenesetre szép neve van...

Edward naplója 22

2011. 06. 25. (szombat)

Olyan sokat foglalkozott velem a személyzet, hogy nem értettem, miért legyeskedik körülöttem - kitakarítottak, kaptunk enni, vizet cseréltek a medencében. Még integetett is nekem meg mondta, hogy 'szia Ed' aztán hirtelen úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. Fogalmam sem volt, mire ez a nagy felhajtás, de nemigen tetszik a mostani helyzet. Este is keresgéltem, hol a kóbor szellem, de semmi mozgás. Szó szerint semmi, mert Alphonse azóta láthatatlan és dögunalom nélküle. Bár Anya meg Apa volt nálam, hogy szórakoztassanak, de nem az igazi. Viszont fura híreket hallottam: a telefon nevű kütyübe beszéltek és egy másik csigáról volt szó, de komolyan, ennél többet nem tudtam meg. Ja, meg valami meggyfáról szóltak a hírek, de egyelőre nincs mi tenni, fülelek tovább...

Edward naplója 21

2011. 06. 24 (péntek)

Az esti vihar meghoztam a kellemesebb klímát poros kis városunkba, akarom mondani szobaparcellánkba. Éppen ideje volt, bár azt azért furcsálltam, hogy milyen tömeget hozott magával. Íme a megfejtés: a kinti cserepekben lakó paradicsomok, paprikák, zellerek és petrezselymek nem szeretnek törékeny testükkel a szélben, jobban mondva viharos orkánban himbálózni, és a gazdám az ő gazdájuk is, tehát szabad bejárásuk van a szobába. Legalábbis jönnek, ha hozzák őket. Mindegy, engem nem zavarnak, amíg a terráriumban nem akarnak beköltözni. Azért remélem, nem fogok klausztro-fóbiát kapni ebben a tömegben.

Edzést tartottam magamnak az este folyamán. Megkérdeztem volna Al-t, velem tart-e, de még mindig durcásan a földbe van temetkezve (megint felrémlett előttem a sok kiscsiga, hess, hess...) szóval ennyit a közös programról. Nem baj, így csak nekem lesz kocka-haslábam, ő meg majd csak szeretne olyan szépet. Bár igazság szerint a mai edzés rövidre sikerült, mert Andi meglátta, hogy fent vagyok és hozta a vacsorán. Ugyebár, nem illik az étkezésről elkésni, tehát úgy határoztam, hogy az edzésnek vége, és hurrá, eszünk.

Már megint a kísérletezés... az üveglécek közé tálalt (vagy inkább passzírozott) étkek jól észrevehetők és olyan ennivalóan néznek ki, hogy egyszerűen ellenállhatatlanok. Szerintem ezt kihasználva most a kóbor szellem azt tesztelte, hogy a paprika vagy a paradicsom népszerűbb-e nálam. Nem is tudom. Megálltam gondolkozni, néztem jobbra, néztem balra, aztán elindultam a paradicsom felé. Talán azt szeretem jobban.

Kúszok fel az üvegen, és olyan csábosan mosolygott a vacsim, hogy nem vettem észre a közeledő fűszálat. Jól fejbe vágott a galád, nem is gondoltam volna, hogy ezek a mai fűszálak ennyire agresszívak. Nem árt észben tartani.

Megint sikerült összekoszolnom magam, elmentem fürdeni meg ittam is, és nagyon ügyes voltam, még a fogmosást sem felejtettem el. Hát hiába, ennél nagyszerűbb már nem is lehetnék...

Edward naplója 20

2011. 06. 23. (csütörtök)

Nahát, milyen kiváló nyomozó vénával megáldott gazdám van: adott nekem tegnap este cseresznyét, és mivel ma egy, azaz egy centiméterrel közelebb voltam hozzá, ebből megállapította, hogy az éjjel ettem a gyümölcsből. Nagyszerű, de azért erre még nem adnak szakképesítést.

Al nem került elő tegnap óta, azt hiszem, lázadó korszakát éli és kerüli a szomszédságát is. Sajnálatos, pedig én szívesen haverkodnék vele. Vagy a másik lehetőség a kiscsiga-inváziós verzió, de az inkább eszembe se jusson.

Furcsa szerzet az ember, mindent tudni akar - például, hogy mit szeretek jobban. Kaptam paradicsomot, nekiálltam, mint a jó kisfiú. Erre Andi odagyömöszölt tőle nem messze egy falat sárgabarackot is. Fogalmam sincs, mi jár a fejében, de remélem, nem gondolta, hogy a paradicsom versenyre kelhet a barackkal. Olyan nincs. Még a mesében sem.

Edward naplója 19

2011. 06. 22. (szerda)

Melegem van, rögtön főtt csiga lesz belőlem. Szeretem a jó időt, de ez azért már túlzás. Még késő este is 29°C van, nem csigának való ez a hőség. Al jól viseli, visszamászott a földbe. Ezúttal semmi nem látszik belőle. Meg sem mozdultam egész nap. Éjjel úgyis teszek egy kört, ha lehűl a levegő. Kellemes találmány a szobaeső is, olyan, mint az embereknek a légkondi, csak oda kell figyelni vele, mert a talaj hajlamos bepenészedni. Nos, ez nálunk nem okoz gondot, mert a személyzet (=kóbor szellem) jön és kitakarít. Aztán egész nap panaszkodik, hogy milyen extrém lusták vagyunk, de hát lehetne megértő, nincs kedvem franciakonyha-alappá válni és szétfőni a melegben.

Azt mondja, unalmasak vagyunk, még is állandóan hozzáteszi, hogy a következő életében csiga akar lenni... Végülis, nincsenek lakásproblémáink, mindig mindenre ráérünk és sosem veszekszünk csigatársainkkal. No meg, nekem aztán tuti jó dolgom van. Minden nap 2x-i étkezés, elnöki lakosztály... igen, a következő életemben is csiga akarok lenni. Azt hiszem, ugyanekkor, ugyanitt, ugyanezekkel a szomszédokkal.

Edward naplója 18

2011. 06. 21. (kedd)

Meleg van, ilyenkor semmi értelmeset nem lehet csinálni. Ügyesen magamra zárom a házam bejáratát, és elmélkedek, netezek, shoujo mangát olvasok (ez csak vicc volt ^^) szóval alvás van, különben kiszáradnék. Napi kétszer jön a vinnyogó (ez a műeső-csináló spriccelőflakon, csak szegény elég hülye hangot ad ki ha nem tartják függőlegesen, márpedig esőcsináláshoz ferdén kell tartani) így azért elviselhető az idő.

Al beásta magát a földbe, reggel épphogy kilátszódott a háza legfelső emeletének csúcsa (gazdag csiga, emeletes a háza) azóta azon tűnődök, nehogy nekem egy hónap múlva kiscsigák árasszák el a terráriumot. Elképzelem, amint a tömeg közepén feszengve sírásra görbül a szám, mikor látom, miként eszik meg a lakhelyem díszleteit Al porontyai... jó, ez csak egy rémképzelgés.

Most, hogy a blogom írom, mozgolódás támadt kint. Kinézek kicsit.

Itt is vagyok - Alphonse kimászott a fű alól és felment a plafonra, mossa a haslábát. Mondtam is neki, aki a földön jár, földes lesz, de nem foglalkozott a nézeteimmel. Azt mondta, túl sokat gondolkodok. Meglehet. De ha most kint van, talán nem jön a csigaáradat, mert ahhoz azért több idő kell, hogy valaki lepotyogassa a gyerekeket a talajba. Micsoda szerencse...

Edward naplója 17

2011. 06. 20. (hétfő)

Egy fejlődésben lévő szervezetnek sok alvásra van szüksége - most olvastam a neten. Tehát nem vagyok lusta, hanem ilyenkor fejlődök. Ez immár tény. Legalábbis akkor alszom, ha nem éppen hagynak, hiszen Alphonse igencsak zajosan tudja csámcsogni a cseresznyét. Úgy gondolom, kezdni megszokni, hogy velünk él, valamivel élénkebb lett és többet nézelődik. Amilyen barátságosak vele, szépen kezd feloldódni. Mindazonáltal nem ismerem még őt jól, nyilván mert nem egy fajba tartozunk. Hát, jó lenne, ha a kérésem meghallgatná az ég és a legközelebb érkező lakótársam olyan hiperaktív lenne, mint amilyen én vagyok. Az ígéret már elhangzott, most várok. Persze, milyen kényelmes lenne, ha Andi sietne ezzel a projekttel, s hamar lenne akivel versenyt csússzak, meg cseresznyézhetnénk egy tálból, együtt pancsolhatnánk a medencében, mert kérem egy csigának is kell egy kis romantika az életébe... nahát, ez úgy hangzott, mintha valami shoujo mangából szalajtottam volna. Heheheee, lebuktam. (^_^)

Edward naplója 16

2011. 06. 19 (vasárnap)

Nyavalygásra ébredtem délután. Zsongott a fejem, hirtelen azt sem tudtam, milyen nap van. Csak kinéztem a házamból, látom ám, Andi pucolja a helyünket, de elég hamar megunta, mert ismét eltűnt. Örültem neki, hogy nem lármázik tovább, visszabújtam még egy kicsit, hátha sikerül kipihennem a tegnapi buli fáradalmait. Álmomban se gondoltam volna, hogy csak azért hagyott minket magunkra, hogy az egész terráriumot felforgatva lakásfelújítást rendezzen. Kipakolt minket egy lapátra és eltávolította a berendezést. Meg akartam lógni, jó ötletnek tűnt egy felfedező út, de csak a lapát széléig jutottam, mert Andi állandóan visszatett a közepére. Al is magához tért és tőlem kérdezgette, mi történt (kicsit lassan esnek le neki a dolgok) és mondtam, hogy mennék, ha tudnék. Előállt egy használhatónak tűnő megoldással: én menjek az egyik irányba, ő meg majd megy a másikba, így összezavarjuk és után találkozunk a hűtőszekrény előtt, mert ott van a legtöbb ehető zsákmánynakvaló. Sajnos ez nem jött be, vagy túl jók a reakciói, vagy félti a hűtőjét, a lényeg a lényeg, nem hagytuk el a lapátot. Többet kellene edzenünk...

Megint új növényeket kaptunk, ezúttal több füvet, sőt, rengeteg füvet. Alphonse odáig volt meg vissza, hogy micsoda nagyszerű lett a beltér, de szerintem nem olyan nagy szám. A medence átkerült a másik sarokba, de az én kedvenc pitypangom meg Al szeretett százszorszép kertje megmaradt. Amikor készen lett a romeltakarítással, nemcsak visszatettek a terráriumba, hanem még meg is fürdettek. Nekem ez egy hétre elég is volt, de Al-t nem mosdattám meg, mondván, nem lett olyan mocskos földes, mint én (én is csak a szökési kísérletek miatt lehettem kevésbé vonzó... az volt az álcám, hátha véletlen földkupacnak néznek és megléphetek). Ő még késő éjjel is a haslábát mosta és mormogott az orra alá, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem kivételeznek vele.

Edward naplója 15

2011. 06. 18. (szombat)

Drága gazdám ma nem volt itthon. Éhen szerencsére nem maradtam, málna volt a menü, de valahogy nem tudott levenni a haslábamról. Talán hiányzott, hogy nem gügyög nekem senki. Nem tudtam, hogy ilyen szentimentális vagyok. Általában teszek rá, hogy mások mit akarnak, élem az életem saját belátásom szerint. Nem, ez nem csigatempó. Legalábbis az enyém. Délután azért kikukucskáltam, hátha Andi csak elbújt, de nem láttam sehol. Túl nagy volt a csend. Vállat vontam és elindultam meglátogatni Alphonse-t, de útközben megláttam egy furcsa valamit, amivel eddig még nem találkoztam. Mikor közelebb kúsztam, szép lassan, hátha csigaevő dologról van szó, elkezdett derengeni, hogy mintha már néhányszor elmentem volna előtte. És valóban: megtaláltam a medencét, olyan jót pancsoltam, nem is tudom, eddig miért nem foglalkoztam vele. Kész jakuzzi, csak buborékok nincsenek benne. Mindenesetre jól esett, és utána folytattam az utam Al háza felé. Már bújt elő, mikor megérkeztem, nem győzött nyújtózni. Sétáltunk egyet és megbeszéltük, hogy mivel a kóbor szellem ma nem mondja, hogy "jó éjszakát", így ma nem alszunk. Bizony! Helyette buliztunk egy hatalmasat, aztán reggelre tiszta romhalmaz lett a terrárium. Még jó, hogy nem nekem kell kitakarítani...

Edward naplója 14

2011. 06. 17. (péntek)

Nagyon vicces, amikor Andi frászt kap minden velünk kapcsolatos kis apróságtól. Ma azon akadt ki, hogy a tegnapi paradicsom (ami bement, ugye, annak ki is kell jönni) miatt a csomagocskám piros lett. Nálam ez nem okoz meglepődést, de úgy látszik, ő hirtelen nem vágta a dolgokat. Pedig olyan logikus...

A másik, ami mókás benne, hogy fotókat csinál rólunk. Tudtam én, hogy hihetetlenül nagyszerű egyéniség vagyok, de amikor már a kamerát is naponta ötször lóbálja a terrárium fölé, az már inkább a paparazzi kategória. Lehet, hogy újságírónak készült, csak útközben eltévedt.

Néha unatkozok, Alphonse sokat alszik, mint akit fizetnek érte, és nekem ilyenkor semmi dolgom, azon kívül, hogy emésztek. Gondoltam, megpiszkálom Al-t, hátha felébred, aztán majd fütyörészve közlöm vele, hogy nem én voltam, és ha szerencsém van, még el is hiszi. Ha más nem, hát ráfogom a kóbor szellemre.

Edward naplója 13

2011. 06. 16. (csütörtök)

Ilyet még nem látott a világ! Alphonse tornával indított reggel! Pontosabban átmászott a másik sarokba és aludt tovább, de hozzá képest ez rekord.

A másik nagyszerű dolog a mai napban az a vacsora volt: friss paradicsom, csak nekem. Fent mászkáltam a plafonnál és hirtelen ott termett a két üvegléc közt. Belógott az egyik fele, a másik meg kint volt, beszorította a kóbor szellem. Ha az orrom elé akasztják, legalább észreveszem... Szóval nekiestem, de bizony bonyolódtak a dolgok, amikor elfogyott a belógó rész. Én kimászni nem tudok (pedig már próbáltam), és nehezen értem el. Aztán jött Andi és elvette - már megint. De nem vitte messze, csak jobban bepasszírozta a két léc közé, s láss csodát, nem kellett tovább nyújtózkodnom érte. Azért haszna is van neki néha...

Edward naplója 12

2011. 06. 15. (szerda)

Reggeli kocogással indult a napom. Felmerült bennem, hogy fogyóznom kéne, de ha azt nem is, legalább mozogni, mert ha így folytatom, nem fogok beleférni a házamba. Furcsán nézne ki, ha a haslábam folyton kilógna... Ellent álltam a mai menünek is, és nem ettem egy falatot sem. Al példát vehetne rólam. Ő csak alszik, vagy netezik (a végén kocka lesz a háza) és enni sem ér rá. Rendszerint sürgős aludhatnékja szokott lenni, de úgy érzem, ezúttal én is elkaptam tőle. Keresek egy szimpatikus fűcsomót és bevackolom magam, ne zavarjon senki. Még a mobilomat is kikapcsolnám, ha lenne olyanom. Viszont van egy előnye annak, hogy nincsen: nem tudok egyetlen ébresztőórát sem beállítani és senki sem fog telefonon ébreszteni. Néha sajnálom az embereket, mikor arra kelnek, hogy üvölt a telefon...

Edward naplója 11

2011. 06. 14. (kedd)

Ma nagyon mérges lettem Andira. Reggel kaptam paradicsomot és mivel nem voltam éhes, délután kezdtem hozzá. Bejött a szobába és észrevette, hogy ebédelek, erre pofátlan módon nem elvette előlem? Felháborító! Persze, utána kaptam frisset, de akkor már megsértődtem, nem akartam hozzálátni. Ha ez még nem elég, hozott egy petrezselyemlevelet és le akart fizetni. De én nem vagyon megvesztegethető. Otthagytam mind a kettőt és inkább más elfoglaltságot kerestem. Átfutott az agydúcomon, hogy tán Al majd felkel és sörözünk egyet, vagy mit tudom én, de olyan lusta lakótársam van, hogy meg sem moccant. Annyira unatkoztam, hogy nekiálltam piszkálni, nem csikis. És nem is érdekelték az egyéni szociális problémáim. Sajnálatos, hogy csigák mennyire antitevékenyek tudnak lenni...

Edward naplója 10

2011. 06. 13. (hétfő)

De jó dolgom van, egész nap azt csinálok, amit akarok. Alphonse is elvan, mint csiga az esőben, leginkább alszik, de ma szokatlanul eleven volt és körbesasolt egyszer-kétszer. Ez a tag még nálam is lustább. De, ami a jó hír, hogy nem falánkabb. Micsoda szerencse. Nem kellett neki az alma sem, pedig tényleg ízletes darab pottyant le az égből. Na jó, az nem az ég, csak a terrárium ajtaja fent. Valóban, világraszóló csoda ez az üveg. Megkímél attól, hogy engem nyomorgassanak meg én kapjam a puszit. Komolyan, néha az emberekre rájön, hogy taperolni akarnak valamit, és nem vagyok oda az ötletért, hogy az a valami én legyek. Az viszont már nem zavar, ha az üveghez nyúlnak vagy nyitogatják az ajtót. Sőt, olyankor megnyúlik a szememet tartó kocsányom (öregem, de hülyén hangzik, de hát ez az igazság) és lesem, mit kapok. Azt hiszem, van még egy előnye a külön lakosztálynak: nem pakolnak rám semmit, nem lépnek rám, nem kaszabol a fűnyíró és akkor van eső, ha meleg van, így nem kell az időjárásra várni. Tiszta haszon...

Edward naplója 9

2011. 06. 12. (vasárnap)

Egész álló nap húztam a lóbőrt, néha kinéztem, Alphonse mit csinál, de ő sem volt túl aktív. Kaptunk paradicsomot meg paprikát, de meleg volt és nem voltam éhes. Alphonse körbejárta a fél terráriumot, de nemigen foglalkozott velem. Inkább csak bambult. Elég lomha egy alak, az biztos. Bezzeg én! Estefelé gondoltam, nagytakarítok. Andi csinált esőt és egész jó idő lett a növények közt, és totál belemerültem a házam tisztításába. Egyszer csak látom, elmegy aludni a laptop, minden sötét. Nem baj, gondoltam, nemsokára végzek én is. Folytattam a munkát. Aztán hallom, a kóbor szellem kimászik az ágyából és megáll a szoba közepén. Mindenhol sötét, nem tudtam, mit nézhet, úgysem lát semmit. Ekkor jöttem rá, hogy nem néz, hanem fülel: megy a szekrényhez, megy az asztalhoz, böködi a virágokat. Gőzöm sem volt, mit keres, de elég hülyén nézett ki... Egyre közelebb jött hozzám, de engem nem érdekelt, mit akar. Majd mormogott nekem valamit, talán azon volt kiakadva, hogy ahogy nyalogattam a házam falát, kaparó hangot adott ki, és ha jól vettem ki a nyavalygásából, ezzel nem hagytam őt aludni. Bocs, ez van. Aktív életet élek, alkalmazkodj hozzám... ^^

Edward naplója 8

2011. 06. 11. (szombat)

Legközelebb nem bújok el a pitypang levele alá, mert az infarktust hozom a kóbor szellemre. Legalábbis nagyon úgy tűnt.

Délelőtt Andiék elmentek, sejtésem szerint oda, ahonnan én is jöttem. Talán a fejébe vette, hogy egyedül unatkozom, és kitalálta, hogy kell neki még egy Edward. Szóval felpörögtek az események.

Én ugye, márványozott csiga vagyok, erre beállított tök másfélével. Ha jól hallottam, kimentek a piacra és megkérdezték a virágárust, van-e még csigája. A szomszéd virágos hallva ezt, kikukázott egyet nekik a levélszemetek közül. Emlékezett rá, hogy ott van egy, amelyik él. Nos, az új szomszédom azzal kezdte, hogy fürdés. Mondanom sem kell, milyen szaga volt. Pont, mint a levélszemétnek. Én aludtam, amikor beköltözött, így nem sokra emlékszem, de amikor a nagy nyüzsgésre kibújtam a házamból, éppen a nekiment az üvegnek. Ott szerencsétlenkedett, nem tudta mire vélni. Esküszöm, ilyen kulturálatlan egyént még nem láttam. Mint aki sose látott még házat meg ablaküveget. Biztosan barlanglakó volt...

Szóval ott matatott a százszorszépet taposva, és vagy egy óra kellett neki, mire rájött, milyen nagyszerű találmány az üveg. Gondoltam, odamegyek, üdvözlöm. Még az én hiperaktív tempómban is percekbe telt, mire elértem, de addigra már elvonult a házába.

Kukásnak szólították, elég fura nevet kapott. Később tettem egy kört, akkor ismét megmutatta magát és végre haverkodni is tudtam vele. Hát, messziről nem nézett ki olyan monumentálisnak, mint közelről... sokkal nagyobb nálam, egyszerű éti csiga. Estére új nevet is kapott, így már Alphonse-nak szólítom én is.

Edward naplója 7

2011. 06. 10. (péntek)

Emlékszem rá... fent aludtam el, de lent tértem magamhoz. Talán lehúzta a hátsóm a tegnapi extra adag sárgabarack. Logikusnak tűnő magyarázat... Ami a vacsorámat illeti, nos, mily meglepő, barack volt. Pont olyan, mint a tegnapi. Amolyan nekem való. Annyira megörültem neki, hogy összemaszatoltam a haslábam és fél órán keresztül pucoltam, mire elértem annyit, hogy legalább ne ragadjon... Jó, erre lehet mondani, hogy egyszerűbb lett volna odafigyelni, de ez csak utólag esett le.

Úgy tűnik, a kóbor szellem tervez valamit. Biztosan egy merénylet ellenem, de még nem tudom pontosan. Egyben azonban biztos vagyok: holnap tuti kiderül.

Edward naplója 6

2011. 06. 09. (csütörtök)

A tegnapi fűszál kicsit sok volt, vagy 10 percig ültem a WC-n, de én győztem. Amikor a kóbor szellemnek feltűnt, milyen ügyes voltam, eltakarította utánam a művem. Erről az eszembe jut egy macska ismerősöm, aki igencsak fiatal korában összepisilte a gazdi szőnyegét, majd büszkén kijelentette: "Ügyesen pisiltem." Hát, azért nem akarok ide jutni. Mentségére szolgáljon, még kölyök volt, ráadásul, a lassan tanulós fajtából.

Az est fénypontja a barack volt. Igen, a sárgabarack. Túltesz még az epren is, olyan zamatos és az íze, na, az pont nekem van kitalálva. Elhízni sem fogok, mert lemozogtam. Tettem két kört a terráriumban, de olyan fáradt lettem, hogy most korábban kell mennem aludni...

Edward naplója 5

2011. 06. 08. (szerda)

Ma leginkább aludtam, a múltkori tobozmászás enyhén izomlázat okozott, most kezdek helyrejönni. Találtam füvet a délutáni sétám alkalmával és mondjuk úgy, hagytam magam elcsábítani. Olyan szépen lengedezett felém, hogy már-már önként bemászott a számba. Nem szeretem megváratni az ebédem, így hát eleget téve óhajának mára jól is laktam. Legutóbb az epret ettem, ami bár sokkal finomabb volt, mégsem lehet minden nap ilyen extrém zsákmányom. Ma éreztem először, hogy ki kéne nézni a terráriumon kívülre is, persze csak az üvegen keresztül. Az asztalon két csokor petrezselyem virít, mosolyognak rám, meg még néhány ismeretlen növényféle, de azon szobai életmódot folytatnak, nem olyan guszták. Nem lehet mindenki tökéletes...

Edward naplója 4

2011. 06. 07. (kedd)

Olyan bosszantó dolog történt velem, amilyen ritkán adódik egy csiga életében. Tegnap mit vesződtem vele, hogy tiszta legyek, ma meg mire ébredek? Lent vagyok a talajon és kezdhetem elölről a mosdást. Amúgy tettem ma több felfedezést: sokszor nyitják ki az üvegláda ajtaját, amit valójában terráriumnak hívnak, továbbá amikor megszabadítanak az ételtől, amit nem ettem meg és adnak valami újat, azt hallom, hogy Edward így, Edward úgy, és rájöttem, hogy ez az Edward bizony én vagyok. Mivel eddig nem volt nevem, nem tudom, ez illik-e hozzám, vagy szép név-e, de még mindig jobb, mint a Falánk. Úgy hívtak az előző kertben, ahogy éltem, de ezt a nevet nem emberek adták, hanem a többi csiga. Mégiscsak szebben hangzik a mostani, nem? Bár ez az étkezési szokásaimat nem befolyásolja. Azt hiszem, a kóbor szellem rejtélye is megoldódott: Andinak hívják. Tudok neki örülni, amikor esőt csinál napi kétszer, főleg ebben a melegben esik jól.

Edward naplója 3

2011. 06. 06. (hétfő)

Estig aludtam, de nem lehetek olyan lusta, hogy ne mosakodjak. Ezzel az alapelvvel keltem fel, mikor a Nap már lefelé ballagott az égen. Legalábbis akörül lehetett az idő, mert ugye a Napot nem láttam, csak feltételeztem, hogy sétál a horizonton. Mindenesetre most aztán tiszta lettem, hurrá. Azt hiszem, indulnom kéne a szépségversenyen. Kár, hogy a ripityára tört házam miatt diszkvalifikálnának, de ez most mellékes, úgyis én nyernék, ha be tudnék nevezni.

Az a múltkori eper olyan fincsi volt, hogy egyfolytában csak rá tudok gondolni. Kérek majd egy étlapot, megnézném, mik szerepelnek még a választékban.

Ja, és a nagy kérdés, hogy mit csinál a csiga a házában, amikor egész álló nap ki sem jön - hát internetezik! Mégis mit gondolnak, csak az emberek értenek hozzá? Tévedés. Naplót írok, böngészek, és levelet írok a barátaimnak. Írnék, ha tudnám a címüket, de azt sajnos elkevertem, mert egy kicsit rendetlenség van. Ráérek majd később megkeresni, most megyek, alszok tovább.

Edward naplója 2

2011. 06. 05. (vasárnap)

Nem, nem álmodtam. Későn keltem, mire kidugtam az orrom a házamból, a kóbor szellem meg az öccse tereprendezést hajtottak végre a lakhelyemen. Lényeg a lényeg, jobb lett így. Van élő fű, medence (nem jakuzzi, de hát ne akarjuk már mindent egyszerre) meg kinőtt a földből egy toboz, ami nagyon tetszett. Felmásztam a tetejére és rájöttem, hogy onnan jobban belátni az üvegládát. Aztán dobtam a tobozt, mikor feltűnt, hogy az üvegen magasabbra tudok kúszni. Zseni vagyok, azóta a plafonon dekkolok és eszemben sincs megint összemocskolni magam a földdel. Majd holnap megfürdök, ma már nincs kedvem...

Edward naplója 1

2011. 06. 04. (szombat)

Azt mondják, új hely, új szokások. Ennek örömére mától naplót fogok írni. De kezdjük az elején. Egy zajos piacon ébredtem, még jó, hogy legalább annak a virágnak a tövében, ahol tegnap elaludtam. Ha jól emlékszem, a részeg emberekkel is gyakran megesik az ilyen, de én nem ittam egy kortyot sem, és ember sem vagyok. Csigának születtem.

Visszatérve a tartózkodási helyemre, az első gondolatom az volt, hogy jó lesz reggelire, és már éppen kezdtem volna nekiállni a leveleknek, mikor földrengés tört ki. Szerencsére, kiváló mozgáskoordinációval rendelkezem, így nem esett nehezemre egy helyben maradni. Meg aztán, minek is rohanjak, az ennivaló nem szalad el.

A földrengést átmeneti sötétség követte és kihasználva a helyzetet, kétszer annyit ettem, mint illett volna. Úgysem látja senki, különben is, falánk vagyok, beismerem. Már épp a levél végénél jártam, mikor újra napra kerültem és hirtelen valami emelni kezdte a házam. Szidtam is a környező fűszálakat, hogy miért kell elsodorni az asztalomtól, de körbenézve nem láttam egyetlen egyet sem belőlük. Ami azt illeti, a piacot sem láttam. És a virág is eltűnt a szemem elől. Na, mondom, itt a világvége.

Kissé szerencsétlenül lógtam lefelé. Utálok repülni, mert ilyenkor felkavarodnak a belső részeim. Elég kellemetlen helyzet. Aztán letettek egy lapátra, amiről lemásztam, de visszatettek rá. Vándorútra indult velem: végig a folyosón, le a lépcsőn, ki a szabadba. Beugrott még néhány fűszál is, majd sok-sok kilométer után (amit nekem megtenni legalább három évbe telt volna) tanácstalanul megálltunk. Talán a törött házamat bámulták, nem tudom pontosan. Már kezdtem feszengeni, amikor a lapátvivő sarkon fordult, s be a házba, fel a lépcsőn, végig a folyosón (iszonyatos ez a sebesség, kész Forma 1). Ezúttal egy zöld ládába kerültem, de ez legalább nem repült. Eszembe jutott, hogy visszamegyek a maradék levélért, és rohanni kezdtem. Elérve a láda tetejét nézek jobbra, nézek balra, virág sehol. Ekkor a lapátvivő kóbor szellem megint megjelent. Hozott egy üvegládát és látom ám, megy bele a virágföld, a reggelim, meg még néhány ehető dolog. Engem is odapakolt a maradék mellé, majd a kóbor szellem becsukta az ajtót az üvegláda tetején.

Itt ragadtam. A levelek és gyümölcsök szépen elfogynak, nekem meg annyi. Sőt, ha ez még nem lenne elég mára, a folyosóról a szobába kerültem. Mondhatom, szép kilátások. Az persze vígasztal, hogy háromhavi étel adagot kaptam. Az eper volt a legfinomabb.

Amikor lenyugodtak a kedélyek, aludtam egy nagyot, és estefelé arra ébredtem, hogy esik az eső. Furcsa volt, hogy a szobában hogyan eshet felhők nélkül, de hát feltételeztem, hogy a kóbor szellem ember, azok meg sok érdekes dologra képesek. Gondoltam, ha már felébresztettek, iszok, meg körbenézek. Nem tetszett a virágföld, tiszta sár lettem tőle, főleg, hogy kétszer felborultam. Inkább felköltöztem az üvegre, az tiszta is, sima is, meg fényesebb. Jó lesz végre aludni egyet, aztán majd meglátom, hol ébredek. Talán az egész mai napot csak álmodtam…