2011. 06. 16. (csütörtök)
Ilyet még nem látott a világ! Alphonse tornával indított reggel! Pontosabban átmászott a másik sarokba és aludt tovább, de hozzá képest ez rekord.
A másik nagyszerű dolog a mai napban az a vacsora volt: friss paradicsom, csak nekem. Fent mászkáltam a plafonnál és hirtelen ott termett a két üvegléc közt. Belógott az egyik fele, a másik meg kint volt, beszorította a kóbor szellem. Ha az orrom elé akasztják, legalább észreveszem... Szóval nekiestem, de bizony bonyolódtak a dolgok, amikor elfogyott a belógó rész. Én kimászni nem tudok (pedig már próbáltam), és nehezen értem el. Aztán jött Andi és elvette - már megint. De nem vitte messze, csak jobban bepasszírozta a két léc közé, s láss csodát, nem kellett tovább nyújtózkodnom érte. Azért haszna is van neki néha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése