2011. 06. 24 (péntek)
Az esti vihar meghoztam a kellemesebb klímát poros kis városunkba, akarom mondani szobaparcellánkba. Éppen ideje volt, bár azt azért furcsálltam, hogy milyen tömeget hozott magával. Íme a megfejtés: a kinti cserepekben lakó paradicsomok, paprikák, zellerek és petrezselymek nem szeretnek törékeny testükkel a szélben, jobban mondva viharos orkánban himbálózni, és a gazdám az ő gazdájuk is, tehát szabad bejárásuk van a szobába. Legalábbis jönnek, ha hozzák őket. Mindegy, engem nem zavarnak, amíg a terráriumban nem akarnak beköltözni. Azért remélem, nem fogok klausztro-fóbiát kapni ebben a tömegben.
Edzést tartottam magamnak az este folyamán. Megkérdeztem volna Al-t, velem tart-e, de még mindig durcásan a földbe van temetkezve (megint felrémlett előttem a sok kiscsiga, hess, hess...) szóval ennyit a közös programról. Nem baj, így csak nekem lesz kocka-haslábam, ő meg majd csak szeretne olyan szépet. Bár igazság szerint a mai edzés rövidre sikerült, mert Andi meglátta, hogy fent vagyok és hozta a vacsorán. Ugyebár, nem illik az étkezésről elkésni, tehát úgy határoztam, hogy az edzésnek vége, és hurrá, eszünk.
Már megint a kísérletezés... az üveglécek közé tálalt (vagy inkább passzírozott) étkek jól észrevehetők és olyan ennivalóan néznek ki, hogy egyszerűen ellenállhatatlanok. Szerintem ezt kihasználva most a kóbor szellem azt tesztelte, hogy a paprika vagy a paradicsom népszerűbb-e nálam. Nem is tudom. Megálltam gondolkozni, néztem jobbra, néztem balra, aztán elindultam a paradicsom felé. Talán azt szeretem jobban.
Kúszok fel az üvegen, és olyan csábosan mosolygott a vacsim, hogy nem vettem észre a közeledő fűszálat. Jól fejbe vágott a galád, nem is gondoltam volna, hogy ezek a mai fűszálak ennyire agresszívak. Nem árt észben tartani.
Megint sikerült összekoszolnom magam, elmentem fürdeni meg ittam is, és nagyon ügyes voltam, még a fogmosást sem felejtettem el. Hát hiába, ennél nagyszerűbb már nem is lehetnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése