2011. 06. 19 (vasárnap)
Nyavalygásra ébredtem délután. Zsongott a fejem, hirtelen azt sem tudtam, milyen nap van. Csak kinéztem a házamból, látom ám, Andi pucolja a helyünket, de elég hamar megunta, mert ismét eltűnt. Örültem neki, hogy nem lármázik tovább, visszabújtam még egy kicsit, hátha sikerül kipihennem a tegnapi buli fáradalmait. Álmomban se gondoltam volna, hogy csak azért hagyott minket magunkra, hogy az egész terráriumot felforgatva lakásfelújítást rendezzen. Kipakolt minket egy lapátra és eltávolította a berendezést. Meg akartam lógni, jó ötletnek tűnt egy felfedező út, de csak a lapát széléig jutottam, mert Andi állandóan visszatett a közepére. Al is magához tért és tőlem kérdezgette, mi történt (kicsit lassan esnek le neki a dolgok) és mondtam, hogy mennék, ha tudnék. Előállt egy használhatónak tűnő megoldással: én menjek az egyik irányba, ő meg majd megy a másikba, így összezavarjuk és után találkozunk a hűtőszekrény előtt, mert ott van a legtöbb ehető zsákmánynakvaló. Sajnos ez nem jött be, vagy túl jók a reakciói, vagy félti a hűtőjét, a lényeg a lényeg, nem hagytuk el a lapátot. Többet kellene edzenünk...
Megint új növényeket kaptunk, ezúttal több füvet, sőt, rengeteg füvet. Alphonse odáig volt meg vissza, hogy micsoda nagyszerű lett a beltér, de szerintem nem olyan nagy szám. A medence átkerült a másik sarokba, de az én kedvenc pitypangom meg Al szeretett százszorszép kertje megmaradt. Amikor készen lett a romeltakarítással, nemcsak visszatettek a terráriumba, hanem még meg is fürdettek. Nekem ez egy hétre elég is volt, de Al-t nem mosdattám meg, mondván, nem lett olyan mocskos földes, mint én (én is csak a szökési kísérletek miatt lehettem kevésbé vonzó... az volt az álcám, hátha véletlen földkupacnak néznek és megléphetek). Ő még késő éjjel is a haslábát mosta és mormogott az orra alá, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem kivételeznek vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése