2011. 06. 11. (szombat)
Legközelebb nem bújok el a pitypang levele alá, mert az infarktust hozom a kóbor szellemre. Legalábbis nagyon úgy tűnt.
Délelőtt Andiék elmentek, sejtésem szerint oda, ahonnan én is jöttem. Talán a fejébe vette, hogy egyedül unatkozom, és kitalálta, hogy kell neki még egy Edward. Szóval felpörögtek az események.
Én ugye, márványozott csiga vagyok, erre beállított tök másfélével. Ha jól hallottam, kimentek a piacra és megkérdezték a virágárust, van-e még csigája. A szomszéd virágos hallva ezt, kikukázott egyet nekik a levélszemetek közül. Emlékezett rá, hogy ott van egy, amelyik él. Nos, az új szomszédom azzal kezdte, hogy fürdés. Mondanom sem kell, milyen szaga volt. Pont, mint a levélszemétnek. Én aludtam, amikor beköltözött, így nem sokra emlékszem, de amikor a nagy nyüzsgésre kibújtam a házamból, éppen a nekiment az üvegnek. Ott szerencsétlenkedett, nem tudta mire vélni. Esküszöm, ilyen kulturálatlan egyént még nem láttam. Mint aki sose látott még házat meg ablaküveget. Biztosan barlanglakó volt...
Szóval ott matatott a százszorszépet taposva, és vagy egy óra kellett neki, mire rájött, milyen nagyszerű találmány az üveg. Gondoltam, odamegyek, üdvözlöm. Még az én hiperaktív tempómban is percekbe telt, mire elértem, de addigra már elvonult a házába.
Kukásnak szólították, elég fura nevet kapott. Később tettem egy kört, akkor ismét megmutatta magát és végre haverkodni is tudtam vele. Hát, messziről nem nézett ki olyan monumentálisnak, mint közelről... sokkal nagyobb nálam, egyszerű éti csiga. Estére új nevet is kapott, így már Alphonse-nak szólítom én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése